Sziasztok!
Olyan jót aludtam ma, de korán kellet kelnem, vagy legalábbis a többiek előtt, ugyanis anya azt mondta, hogy egy nap csak egy valaki írhat ide, és csak egyszer. Mekkora hülyeség ez már? És most ezért nem alhatok. Na mindegy is.
Tegnap Ralfi átjött kicsit szaladgálni, és ahogy berohant a kapun felkavarta a hangulatot, meg a port is. Én nem különösebben rajongok érte, néha játszok vele, de többnyire elzavarom. Szerencsémre anya behívott virslis kiflit sütni. Mindig engem hív ilyenkor, mert én tudok viselkedni, nem vagyok láb alatt, és aktívan figyelem, így gyorsabban halad. Ilyenkor mindig szokott ez-az leesni az asztalról, ezért is nem hisztizek érte. Szaladgáltunk a hozzávalókért egyik szekrénytöl a másikig, a nagyrészét amit odavittünk egy tálba öntögette, de volt amit a "vigyázz mert süt"-re rakott, és mikor már elég ideje volt rajta arréb álltam, hogy a fejemre ne borítsa. Még oda is elkisértem, ahova a király is egyedül jár, hogy lássa, ő jobb mint egy király. Mikor már minden ész volt, csak sütni kellett kikéreckedtem pisilni, és aztán kintről figyeltem az eseményeket, mert a "ne szagolgasd mert megsüt" akcióba lépett. Nem sok idő telt el mikor anya elkezdett kiabálni, felsorolta az összes ősét mindennek ami a közelében volt és csapkodott is. Apa kijött egy olyan izéért, mint ami a tetőn is van, aztán eltakarította és végül bevitte anyának. Itt már kíváncsi lettem, mert ilyet eddig nem csináltak. Hát akkor még milyet néztem, mikor azt is berakták sülni. Na mindegy, ők tudják. Kis idő elteltével ismét megnyílt az ég, elszállt egy két k*rva any*d,amiből még a laikus is érezheti, hogy valami nincs rendben, tehát anya megint hangosan szidott mindent és mindenkit. Ezt még egy párszor eljátszotta, a végén pedig kiderült, hogy csak annyi volt a baja, hogy leégett az alja a sütő miatt. Na és akkor mivan? Anya lekapcsolta a fényt, és hazavitte Ralfit, mi már akkor tudtuk, hogy a vacsi jön, és már be is szaladtunk a szobába, hogy figyeljük amint kiossza a tálakba. A sok kis pisis rohangált össze-vissza, és úgy ettek, mint valmi disznók. Sedi úgy csámcsog, hogy a falu másik végén is hallják, na meg lehet, hogy oda is szóródik a kajából, meg folyik a nyála össze-vissza, szóval nem éppen egy szívderítő látvány. Én, mint a legidősebb, mondhatok véleményt róluk, főleg, hogy én vagyok itt régebb óta. Először Krona került ide, még kölyök volt, és aranyos. Persze csak addig, míg rá nem jöttem, hogy marad is. De azért kölyöknek még elviselhető volt. Mostmár egy agresszív majom, hisztizik, ha nem az van amit ő akar, és ilyenkor harap. Nem kifejezetten szeretem mostmár. Alig, hogy megszoktam a kis vakarcsot, anyának feltétlenül szükséges volt még egy kutyát idehozni. Shadow büdi is,állandóan ereget és büfög, malac módjára viselkedik, odapisil mindenhova és még irígy is. Na meg amilyen hisztit lever, ha valami nem úgy van, ahogy ő akarja... mint valami 3 hónapos kiskölyök. Na de mindegy. Elfogadtam, oké, de gondoltam elegen vagyunk már ennyien. Erre hozza anyjának a kis görcsöt (Tequilát). Azt le nem lehet lőni, állandóan harapdál meg rohangál, már néha a hócipőm is tele van vele. Főleg, hogy mindig kivédik, mert, hogy ő kicsi. Mondjuk anya nem védi, csak anya anyja. Úgyéreztem ő volt az utolsó csepp a pohárban, ha jön még egy kutya én világnak megyek. És már indulhattam volna nemsokára, mert akkor hozták Zorkát. Jó, vele nincsen úgy bajom, engem békénhagy, a görcsöt meg lefoglalja. De baromi idegesítő tud lenni, ha háttal van és hiába ugatok neki, nem hallja. Mondjuk erről nem ő tehet, hanem az idióta emberek, de mindegy is. Vicces jószág egyébként, annyi ötlete van, hogy hogyan rosszalkodjunk, csak van aminek nincs jó vége, pl. a konyhás balhé... De legalább van még valai aki jön velem őzet és nyuszit kergetni.
Így a mesém végére érve egy valamit szeretnék kérni az emberektől. Művelt, vizsgás kutya vagyok, így legalább engem hallgassanak meg. Tudom, aranyosak a kiskutyák, de ne adjanak életet olyanoknak, akiknek nem biztos a helye. De a jelenlegi helyzetben igazából nem sok szükséges alom lenne, mert annyi kölyök van kidobva, aki csak egy új esélyre vár. Én is így kezdtem, egy voltam csak a sok közül. Nincs is rosszabb annál, ha a rács mögül várod, hogy valaki téged válasszon. A kiskutyákt hagyjuk a tenyésztőkre, nem kell mindenkinek potyogtatni a kölyköket. Ez mindenkinek jobb. Nekem is, mert nem szeretnék még 2-3 tesót magam mellé. Tehát mielőtt almot szeretnél, gondold át megéri-e, gondolj a menhelyen levő, altatásra váró kutyusokra.