Említettem nektek ezt a karácsonyi vásáros dolgot tegnap, amiből nekem sok kutyakekszem lesz. Egy csöppnyi türelem nélkül vártam, hogy mikor veszik meg az első játékot, amit nagykegyesen felajánlottam, mert az a gazdinak nekem kellett volna adni, hogy játszhassak vele. Mikor végre megvettek valamit tökre megörültem, hogy akkor jön a keksz. De nem jött. Azt mondta, hogy legyek türelmes. Már itt van a reggel, megvettek egy csomó dolgot, de még mindig nincsen keksz!! Hogy a francba működik ez? Tudjátok milyen kemény munka noszogatni a gazdit, hogy válogssa ki a cuccait?! És sehol sincs a kekszem... Kiszámolta ma reggel, láttam, hogy mennyi van eddig, és abból egészen pontosan nagyon sok keksz jön ki. De én még egy darabot se kaptam!!! LÁZADÁÁÁÁÁS! Várok még egy kicsit, ha akkor se lesz nasi nagyon mérges leszek ám... Vajon a dogók megkapták már a nasira valót és csak én nem? Gazdi valami utálásra vár, hogy tudjon venni nekem, mert még mindig nincsen vasa, de az nem is kell, mert nem lehet megenni. Majd utánajárok már, hogy csak én nem kaptam nasit, vagy senki sem. Megkérdem az Erát, ő úgyis megmondja.
Még ma is pakoltatom a gazdit, már rakott oda mára egy adag fényképezni valót, meg elzavarom jövőhéten a másik házhoz, hogy ott is válogasson, mert akarok nasit, a mentett dogók is akarnak nasit, a gyerekek meg játékot. Ő meg vegye megtiszteltetésnek, hogy felteheti a képeket meg eladhatja őket. Hát de most nem?