Engem és a tesóimat Jézuska meglepijének szánhatott a "gazdi" a Tappancsnak. Történt ugyanis hogy Karácsony előtt, egy banános kartondobozba csomagolva letett bennünket, na nem a fenyőfa alá hanem a Tappancs menhelyének a kapujába. Majd mint aki jól végezte a dolgát angolosan távozott. A menhely nyitásakor fedezték fel a dobozt amelyben összebújva lapultunk. Kapásból a fűtött szobába kerültünk ahol nem mi voltunk már az első lakók. Velünk együtt, éppen 14, hasonló korú kölyökről gondoskodnak. Remélem, hamarosan, árgus szemekkel fogjuk lesni a gazdijelölteket hogy melyikünket fogják választani. Mindannyian szeretnénk egy-egy valakihez kötődni!

Velem is beigazolódott az a tapasztalat, hogy idős, nehezen mozgó ember mellé nem éppen szerencsés választás a fiatal, ereje teljében lévő kutya. Rendszerint az a vége, hogy mindkettőnek nyűg az együttélés. A mi esetünkben is erről volt szó:engem kötve volt kénytelen tartani a gazdi mert félt, hogy a játékosságomból és a termetemből kifolyólag fellökném. De így nem élet az élet. Ahhoz fiatal vagyok még, hogy egész életemet egy lánc végén éljem le. Jobb későn mint soha, határozott a gazdi, nem kellek neki. Bekerültem a menhelyre ahol mindent megkapok.oltásokat, féreghajtást, mikrochipet és még ivartalanítva is leszek. Ha ezeken túl leszek akkor megnyílhat az út előttem egy teljesebb, komfortosabb, méltó kutyaélet felé. Legalább is ebben bízok. Szerintetek?....