Sziasztok!
Már egy jó ideje nem voltam, de eleinte nem volt mit írnom, aztán meg nem volt kedvem írni, és az utóbbi pár napban pedig kedvem is és témám is lett volna, csak éppen időm nem. De végre eljutottam ide is, és most beszámolok.
A cím arról árulkodik, hogy nem jó dolgokról fogok mesélni nektek. Kezdem is az elején, szépen sorjában. Kronának már régebb óta van a vakarózása, amit egy szegedi állatorvos pollen allergiának mondott, húsz ezret ráköltöttem a kezelésre, és nem javult semmit. Még rosszabb lett, mint volt. Átvittük Makóra, hogy majd ott megmondják, mi a baja. Szőrtüsző atkát állapítottak meg, amire kapott fürdetőt, meg egy szurit. Mivel időközben elkezdett köhögni, azzal is kivizsgáltattam, és kiderült, hogy kennel köhögése van, amit Shadowtol kapott el. Ezzel most át is térnék rá. Két nappal Krona előtt kezdett fulladozni, köhögni és krákogni. Őt ezért vittük magunkkal a dokihoz. Kiderült, hogy kennel köhögés, amire mindketten kaptak egy-egy adag gyógyszert és két-két injekciót. Jóval olcsóbb volt, mint a szegedi dokinál,és ő legalább tudta is, hogy mit csinál, nem kezelte félre őket.
Tegnap ismét egy nem túl kellemes dolog történt. Pakoltunk ki 1-2 cuccot a futóra, mert lassan költözök anyához, mamának feltétlen szükséges volt kijönni, nyitva felejtette az ajtót, és Maraton kiszökött. Mi vigyáztunk rá, hogy véletlenül se menjen ki, neki bele kellett rondítania. Nem bírtuk megfogni, és indulnunk kellett ki Kübekre. Nehéz szívvel hagytam az utcán, de muszáj volt mennem. Nem sokkal azután, hogy elindultunk, még csak 2 utcát haladtunk, hívott mamám, hogy kiengedte véletlen Pandát, Kronát és Shadowot is, akik Maraton után indultak. Majdnem szívrohamot kaptam, gyorsan mentünk vissza. A három csavargót sikerült megfogni, de Toncsi csak rohant tovább. Kimentünk Kübekházára, elintéztük a dolgunkat gyorsan, aztán engem hoztak vissza kocsival, hogy kereshessem a kutyát. Úton hazafelé megtaláltuk az utcánk végén, és nagy kergetések árán sikerült megfogni. Legszívesebben letéptem volna a fejét, de tisztában voltam vele, hogy ilyenkor nem szabad. Hazavittük, ő meg kifulladva, mint aki jól végezte dolgát lefeküdt napozni.
A mai napon rózsát levelezni mentem egy ismerőshöz, így a kutyákat mamára hagytam. Arra értem haza, hogy Pandával valami baj van, nem nyitja ki rendesen a jobb szemét, és furán viselkedik. Gondolhatjátok mennyire boldog vagyok, főleg, hogy azt sem tudom, mit kezdjek vele. Ha holnapig semmi változás, akkor megint megyünk Makóra…