Sziasztok!
Szépen lassan haladok az oldallal, ma is 4 cikket tettem fel, a facebookos oldalt meg folyamatosan figyelem. :) Nem túl nagy tempóval haladok, de legalább csinálom. :D Az oldal mellett a kutyáimra meg egyéb elfoglaltságokra is kell időt fordítanom, na meg aludni is szoktam, így nem marad annyi időm, hogy hatalmasat tudjak lendíteni a dolgokon. De azért nem veszek el, haladok. :) A mostani cikkket itt találjátok: Problémák / Megoldás Jó olvasgatást :)

Később:

Még 2 cikk érkezett ugyanabba a témába, szóval lehet olvasgatni :)

Sziasztok!
Eljött ez a pillanat is. Megnyitom újra az oldalt. Teljesen megújult a tartalom, sokminden eltűnt, de sokminden fog még felkerülni. Az oldal a továbbiakban a kutyákkal és az állatvédelemmel fog foglalkozni. Mint láthatjátok már kinn van a menük egyrésze, folyamatosan igyekszem felrakni a többi menüt és cikket is, de tudjátok mindenhez idő kell. Mostmár gördülékenyebben fog menni minden, átláthatóbbá tettem a dolgokat, és így remélhetőleg beindul a dolog. De ehhez ti is kelletek. A facebookos oldalunk folyamatosan működött, és működni is fog, csak mostmár aktívabban mint eddig. Szóval érdemes like-olni minket, és figyelemmel követni, mert sok esemény és sok érdekesség lesz megosztva.
Na ennyit a nagy bejelentésről, nem tudok több mindent mondani. Látni fogjátok majd a változásokat, amik még előjönnek majd, előre nem mesélek róluk, mert ha mégse úgy lesz, akkor nem akarok s*gget csinálni a számból.
Legyetek jók, olvasgassatok és kövessetek minket facebookon :)

Átalakítás

szólok ha kész vagyok

Sziasztok!

Makói Sintértelep - Beszámoló a mentésről...

Az akcióra több szervezet is összeállt, a Gyömrői Kutyamentsvár Alapítvány, az Animal Rescue Forever, a Menhely Az Állatokért Alapítvány és a Tetovált Állatmentők. Előre egyeztetett helyszínen találkoztunk, ahonnan együtt mentünk ki a telepre. A helyszínre érve nem fogadtak minket kitörő örömmel, és az együttműködésre se voltak hajlandóak. Az udvaron szétnéztünk, belenéztünk a konténerekbe és a rácsok között bekukkanthattunk az udvaron levő kennelekhez is. Egy árva staffi mix kislány nyöszörgött panaszosan, és egész testében remegett. A vize be volt fagyva, ennivaló nem volt előtte. A vizét többszöri felszólításra kicserélték, de nem mehettünk be hozzá. A főépületnél levő kennelekhez nem láttunk be, és oda se engedtek be minket, így meg kellet várnunk a rendőri segítséget. (Egy fontos információ: A kiérkező rendőröknek jeleztük, hogy új bizonyíték van a tulajdonunkban, amit a későbbiekben a hatóságok rendelkezésére fogunk bocsátani). Nem sokkal a rendőrök után a telep vezetője is befutott, és némi beszélgetés után bejutottunk a többi kutyushoz. Szörnyű látvány fogadott minket. Csont sovány kutyák, a tápot úgy szórták eléjük, mint a csirkéknek a magot. Legalábbis a szerencsésebbeknek. Akadt olyan kennel is, ahol se víz, se táp nem volt benn, pedig az ott lévő kutyus is jóval soványabb volt a kelleténél. Elszomorító látvány volt így látni őket. Engedélyt kaptunk arra, hogy megnézzük van-e bennük chip, mert a telep vezetőjének elmondása szerint nekik nincs leolvasójuk. Hosszú tanakodás után úgy döntöttünk, hogy elviszünk pár kutyát, főként azokat, akiknek lejárt az ideje, mivel Őket másnap altatták volna. Megbeszéltük a telep vezetőjével, hogy vihetjük a kutyákat, de chipezni és oltani kellett Őket, amit csak a telep orvosa tehetett meg, akinek 1 óra kell, hogy a telepre jöjjön. Mi elmentünk interjút készíteni a szörnyűségek bejelentőjével, aki végig ott volt velünk, és követte az eseményeket. Mire visszaértünk a kutyusokért megjelent az állatorvos és a nyilvántartással érvelve (ami előtte nem volt meg) nem adta ki nekünk a kutyákat, még úgy sem, hogy a telep vezetője engedélyt adott. Az ismételt ellenállás mindenkire máshogy hatott, és kezdtek az indulatok felszínre törni. Rengeteg telefonálgatás és „tárgyalás” után úgy alakult, hogy 6 kutyát tudtunk elhozni. Itt szeretném megemlíteni, hogy Tőzsér Judit (Menhely Az Állatokért Alapítvány vezetője) segítségét, aki azonnal értesítette Dr. Pallós László országos állatvédelmi főfelügyelőt a kialakult helyzetről, aki azonnal értesítette a megyei hatósági állatorvost, hogy adják ki a kutyusokat (4db), hogy áthelyezhetők legyenek Kecskemétre. Mivel a 4 kutyusnak még nem járt le a karantén ideje, így még sajnos nem örökbe adhatók. Gyömrőre került egy kutyus az alapítványhoz és hozzánk is egy jött ideiglenesbe. Három kutyust kellett otthagynunk, de abból 2 már az új gazdáját várta, azért nem hoztuk el. Egy labrador keverék maradt ott úgy, hogy őt senki se nézte ki előttünk, de még volt karantén ideje, és neki nem találtunk olyan helyet ahol letölthetné. A szívünk szakadt meg érte, de nem tehettünk semmit. Legalábbis akkor nem. Másnap egyik önkéntesünk rálelt egy képre, amin egy nagyon hasonló elveszett kutyus volt. Felvette a gazdával a kapcsolatot, kép alapján ő is azt hitte, hogy az ő kutyájuk, így másnap ki is mentek a telepre. Sajnos ők egy kisebb testű kutyust keresnek, de megbeszélés alapján úgy döntöttek, hogy ideiglenesbe befogadják, amíg nem lesz gazdi maradhat náluk. Hétfőn mennek érte, akkor jár le a karantén és kiadható lesz.

Tehát nagy vonalakban ezt történt Makón és szeretnénk még egyszer megköszönni minden résztvevő segítséget, és azokét is, akik becsatlakoztak a mentésbe!!!

- Gyömrői Kutyamentsvár Állatotthon Alapítvány
- Menhely Az Állatokért Alapítvány
- Animal Rescue Forever
- Dr. Pallós László országos állatvédelmi főfelügyelő
- Makói Rendőrkapitányság

Sziasztok!
Mint ahogy az várható volt, a mai cikkem is kapcsolódni fog a Makón történtekhez. Bár ez most nem közvetlen arról szól, inkább az egyik kis védencünkről.
A sors úgy hozta, hogy Szöcske került hozzám, pedig eleinte úgy volt, hogy a staffit hozom. A hazafele utunk elég érdekesen zajlott, nem tudtam lefogni, egy pillanatra sem állt meg, ezért átadtam eme nemes feladatot, hogy fogják le. Amint hazaértünk elengedtük az udvaron. Félve nézett körbe, látszott rajta, hogy azt sem tudta, hol van, kik vagyunk és mit akarunk. A saját kutyáim a szobába őrjöngtek, amint megérezték a jövevényt. Az udvaron van egy két részre osztott kis vályog házikó, ami régen csirkeólként szolgálhatott. Az egyik felébe került albérletbe Szöcsi, mert oda be is lehetett csukni estére, meg mikor nem vagyok itthon, a biztonság kedvéért. Ez tökéletesen működött egészen tegnapig. Mert hát ugye a kis drágának nem tetszett, hogy z a három nagy szamár bemehet a házba, ő meg nem, és nekiállt vonyítani, amit a szomszédok nem értékeltek túlságosan, ezért kiültem hozzá. Gondoltam, hogy majd ott alszok kinn vele. De gyorsan rá kellet jönnöm, hogy hideg lesz az úgy, így inkább behoztam őt is. Mivel még nem volt lehetőségem kozmetikushoz vinni, hogy fürdesse meg, vágja le a körmeit, stb így nem jöhetett fel az ágyra, ezért egyik ebet se engedtem fel. De hát neki persze, hogy fel kellet ugrálni amint lefeküdtem, így szinte az egész estém azzal telt, hogy lepakolásztam az ágyról.
Akkor most mesélek kicsit a természetéről is. Nagyon kedves kutyus, kis hiperaktív. A többi kutyával jól kijön, bár eleinte bizonytalan. A süniket így ketrecen keresztül nem bántotta, bár érdeklődött irántuk. Gyerekkel nem teszteltük, de amilyen játékos, kedves kutyus, biztos vagyok benne, hogy gyerekkel nem lenne probléma. Több állatra nem teszteltük, mert lehetőség nem volt rá. A macskák nem mernek az udvarba jönni, mert a kutyáim kivégzik, amint meglátják. Ha valaki szeretne komolyabban foglalkozni vele, akkor az agilityt merem ajánlani. Kipróbáltam vele az akadályok ugrását, és nagyo ügyes volt, csak egyszer kellet megmutatnom, hogy mit kell csinálnia, utána már ment magától is.

Szerető gazdiját várja itt nálunk, amíg itt van igyekszek megtanítani neki mindent, amire szüksége lehet, vagy amit sikerül.

Többi kép róla: >>ITT<<