Sziasztok!
Mint azt már egy páran tudjátok szerdán (2013.01.09.) voltunk kinn a makói ebrendészeti telepen. A Tetovált Állatmentők közül 3-an voltunk jelen, a Gyömrői Kutyamentsvár Állatotthon Alapítvány képviseletében 4 fő, és végül, de nem utolsó sorban az Animal Rescue Forever képviseletében pedig 2-en voltunk. Mivel neveket nem szeretnék írni, ezért azt a személyt, aki kivezetett minket a telepre és segítette a munkánkat nevezzük mondjuk Bélának. Béla vezetésével Makóról indultunk a telepre, ahol nem kifejezetten örültek nekünk. Én meg annak nem örültem, amit ott láttunk. Az udvar rendezett, tiszta volt, első ránézésre jó benyomást keltett. De mikor végignéztük a konténereket, meg úgy tüzetesebben szétnéztünk már korántsem tetszett a látvány. A konténerek tartalmát a képek között megtalálhatjátok, én nem írnám le, ha nem muszáj, mindenki hagy döntse el, hogy akarja-e tudni vagy nem. Az udvaron volt egy épület, aminek az ajtaja zárva volt, de elölről rácsos, így be tudtunk nézni. Egy staffi mix kutyus árválkodott bent, és egész testében remegett. A vize be volt fagyva, élelem nem volt előtte, és olyan keservesen sírt, hogy összeszorult a szívem. A zárt részben tartott kutyákhoz, amiket nem tudtunk megnézni kívülről csak rendőri ráhatással és a telep vezetőjének az együttműködésével sikerült megtekintenünk. 8 kis méretű kennel volt benn, mindegyikbe egy-egy kutyus. Az állatok csont soványak voltak, volt aki előtt volt víz, de volt olyan is, aki nem kapott. A tápot a földre szórták le nekik, mintha a csirkéknek szórták volna ki a magokat. Némelyik panaszosan nyüszítve, volt amelyik ugatva fogadott minket, de akadt olyan is, aki összehúzta magát és bebújt a sarokba. Mélyen megérintett ez a szomorú látvány, amit meg is könnyeztem, de ezzel nem voltam egyedül. Nem volt egyszerű menet, de végül 6 kutyust tudtunk elhozni onnan. 4 Kecskemétre került, 1 Gyömrőre és 1 pedig hozzám. Őt Szöcskének hívják, egy nagyon aranyos leányzó, akit borzasztóan nehéz fényképezni, mert mindig ugrál. :) Róla később lesz beszámoló, amint egy kicsit jobban megismerem.

Szerdai képek: >>ITT<<
A mentett kutyus aki hozzám került: >>ITT<<
Az össszegyűjtött videók, képek a szörnyűségekről: >>ITT<< Csak erős idegzetűeknek!

Sziasztok!
Ezer bocs, de nem értem ide tegnap a sok dolog miatt. Itt volt az állatorvos, megnézte Kronát, hogy mennyit hízott, szerinte szépen halad, szednie kell tovább a vitamint és a béres cseppet, napi 3x kaja és akkor rendben lesz minden. Legalábbis elvileg. Ha egy hónap múlva nem lesz kielégítő a javulása akkor más módszerbe fogunk bele. Miután az állatorvos elment kimentünk Kronával meg Petra hozta Ralfit és rohangáltak az utcán, mire a fél szomszédség összecsődült és azt nézte, hogy jajj de aranyosak. :) Az mondjuk igaz, hogy cukik voltak, meg szépek meg ilyenek. De ezt eddig is tudtuk :D <3 Közben az egyik sünim, Gordon már pár napja nem volt hajlandó enni, csak szaladgált. Én azt hittem, hogy csak nem láttam, hogy eszik, de tényleg nem evett, mert tegnapra nagyon legyengült. Törtem össze neki tápot és azzal etettem. Próbáltam fecskendővel, kanállal, de egyik se jött be. Kezdtem kétségbe esni, aztán szétfeszitettem a száját, raktam bele egy falatot, megrágta, lenyelte aztán kövi. A harmadik ilyen falat után nekiállt magától enni, aminek nagyon örültem. Kis idő mulva visszaraktam a helyére és ott fejezte be az evést. Ma reggelre már jobban lett, evett magátol, és mikor szóltam nki jött a ketrec oldalához. :) Megijesztett a kis hülye rendesen. :)

A mentor programban részt vett Dinka kutyánk révbe ért. Csodálatos élete lesz a csodálatos új gazdája mellett, aki emélhetőleg élete végéig megadja neki mindazt, amire szüksége van, és ezen nem csak a kaját értem, hanem a szeretetet és a mozgást. Légy jó kispajtás, rosszat ne halljunk rólad! :)
Sajnos volt bőven választék azok közül akik a helyére kerülhettek. Most egy kölyökkutyusra esett a választásom, akinek a testvérei a gondatlan gazdi miatt ilyen fiatalon átkeltek a szivárványhídon. Mikor ilyen esetet látok elszorul a szivem és arra gondolok, hogy nekik meg sem kellet volna születniük, és akkor nem lett volna semmi probléma.

A végére pedig egy videóval érkeztem egy csodálatra méltó Jack Russel kutyusról szól, aki nagyon okos. Elismerés a gazdájának, biztos sok "munkája" van a dologban. Érdemes megnézni, nekem nagyon tetszett :)

Sziasztok!
Megjöttem a mostani beszámolóval, ami kicsit megcsúszott, mert már egy ideje meg akartam írni, de nem baj.
Most, hogy kiköltöztünk falura nem sok lehetőség van sétálni, mert a faluba végig tele vannak kutyákkal a házak, ha arra megyünk őrjöngenek. Másik lehetőség a földesút, amit előszeretettel szoktunk használni, de most az is kezdi elveszteni a varázsát. Már második alkalommal döntöttúgy Panda, hogy ő az őzekkel akar inkább bandázni, nem velünk. És mikor elindul lehetetlen visszahívni, mert megy mint a bolond. Engem meg esz a penész, hogy hol van már, mert ez nem ilyen ötperces mutatvány, és persze el is kell tűnni a gazdi szeme elől, hát miért is ne? Attól félek, hogy egyszer kifut valami kocsi elé, vagy vadászok lelövik, vagy akármi. Már félek elengedni, de ha nem engedem el akkor meg itthon hiperaktívoskodik. Ez egy elég lehetetlen helyzet, pedig olyan jó mikor szabadon szaladgálhatnak. És ha kettöt elengedek, Panda meg pórázon, az se jó. De ha három pórázon az meg mégrosszabb. És most találjam el, hogy mit csináljak.
Csak a jószerencsében bízhatok, hogy nem szalad el, vagy hogy legalább visszajön.

Később jövök még frissekkel, most csak egy rövid beszámoló sikerült :)

Sziasztok!
Először is nagyon boldog és kutyázásban gazdag újévet kívánok mindenkinek. Így az ünnepek alatt nem voltam egyáltalán, de sok dolgom volt, így nem értem rá.

Most, ahogy így lecsengett a szilveszter nem lehet mást se látni facebookon csak, hogy ez a kutyus elveszett, ezt meg találtuk. Komolyan mondom már előre rosszul voltam mikor a szilveszterre gondoltam. És ilyenkor persze a kétségbeesett gazdák ostromolják leveleikkel az állatvédőket, telephelyeket, és posztolják szerteszét az állatuk képét. De kérdem én, miért nem tudta arra az egy nyavajás éjszakára beengedni az előtérbe vagy a folyosóra? Esetleg valami zárt helyre, ahonnan nem szalad el. Vagy ha ennyit nem tudunk neki megtenni, akkor zárható kennel, vagy kössük meg.
Az internerten is tele volt minden ezzel, hogy vigyázzanak a kutyákra este, szerintem még a tévében is mondták. Az állatvédők is felhívják a figyelmet erre, facebookon is minden második poszt erről szól. És még egyes gazdák fel vannak háborodva, ha egy állatvédő kicsit ingerültebben szól vissza. Végülis tényleg. Mi vagyunk a hibásak, hogy nem csöngettünk végig az összes házon, nem adtuk nektek írásba, kedves gazdik, hogy szilveszter lesz, amikor is petárdázni, tüzijátékozni fognak, a kutyák pedig félnek tőle. Tegyél ellene valamit. Biztos nem volt idő felkészülni a szilveszterre, mert annyira váratlanul ért mindenkit. De figyu, megsúgom, jövőre is lesz, szóval kezdjetek el rá készülni időben. És ha kell, kiírom minden nap, hogy b*szdmeg minden évben van szilveszter.
Lehet, hogy ha egy olyan gazdi olvassa a blogot, aki éppen hasonlóképpen járt, hogy a derék négylábú világgá rohant, akkor szidni fogja az anyukámat. DE!  Arra is gondoljatok kedves gazdik, hogy bár nem túl higgadtan írtam le, attól még nektek szeretnék jót. Mert vannak azok a szerencsések, akik megtalálják a gazdit, de vannak olyanok is akik soha sem kerülnek haza, a szerencsétlenebbek pedig túl sem élik az éjszakát. A petárdák és a villogások elől menekülve kifutnak a kocsi elé, vagy részeg vadállatok petárdát nyomnak beléjük. Mert ez is megeshet. Nem egyről hallottam már. Gazdik! Figyeljetek kedvencetekre, és az évnek ennek az átkozott napján biztosítsatok neki olyan helyet, ahonnan nem tud megszökni.

Érdekes, nekem 3 kutyám van, a szomszédba körbe petárdáztak, sikolyoztak, tüzijátékoztak. És az én kutyáim épségben megvnnak, nem rohantak világnak, pedig nem voltam otthon. Elég volt nekik, hogy benn lehettek a szobába, érezték az illatom, a biztonságot nyújtó otthonban. Mivel én szeretek biztosra menni, mert hát a fene se tudja, adtam nekik az orvos által ajánlott nyugtatóból még a durrogások előtt. De mivel nekem még ez sem elég, ezért minden kutyámban van chip, és rajtuk hagytam a nyakörvet amin a bilétájuk van a nevükkel és a telefonszámommal. És csak ezek után hagytam egyedül őket, hogy megbizonyosodtam róla, hogy mindent megtettem annak érdekében, hogy ne szaladhassanak el, ne szedjék szét ijedtükben a szobát. És láss csodát, mikor hazaértem semmi se volt szétszedve.

Sziasztok!
Megjöttem az ígért beszámolók egyikével. Mivel a karácsonyi séta volt előbb, így azzal kezdeném.
Pénteken bementünk Ákossal és a kuttyokkal szegedre, hogy a szombat reggeli sétán ottlehessünk, ahol a szegedi kutyások apraja nagyja ott volt. Tényleg elég vegyes volt a társaság, a tacsi keveréktől a hatalmas leonbergiig minden féle fajta kutyus megtalálható volt. A korhatár sem volt akadály, a kölykök is jól elvoltak és az idősebbek is. Mikor megvolt a teljes csapat meglepődtem, hogy mennyi embert és kutyust sikerült összeszedni így az ünnepek előtt. Le a kalappal, ügyesek voltak a szervezők.
Több helyen volt gyülekező, mi a legtávolabbi ponton voltunk, de bevártak minket, így nem kellett annyira sietnünk. Krona kicsit be volt tojva, eleinte a farka végig maga alatt volt, és oda-oda mordult a hozzá kicsit vehemensebben közeledő társaihoz. Viszonylag gyorsan feloldódott, és aztán már mindenkivel játszott. A kezdeti bizonytalansága a végére teljesen el is szállt. Panda hozzá volt szokva az efféle nagyobb társaságokhoz, így ő zökkenőmentesen vette a dolgot, mindenkivel ismerkedett, rohangált és játszott. Sok ismerős kutyus volt ott neki, nem volt nehéz beilleszkednie. Shadow miatt aggódtam, hogy ő miképp fog reagálni, de ügyes fiú volt, szépen viselkedett. Bár ő nem igazán tud játszani, legalábbis ahogy észrevettem, de azért próbálkozott. Nem nagyon kellet rájukszólnom, többnyire körülöttem voltak, vagy legalábbis nem mentek messzire tőlem. Egyszer sikerült Shad-nak elkeverednie egy kicsit, de nem ijedtem meg, tudtam, hogy okos, és meg fog találni. Megálltunk, szólongattuk, és egy pár perc mulva megláttuk ágyúgolyóként közeledni felénk. Aztán már nagyon figyelt, hogy merre vagyok, ha előrement, akkor is hátranézett, hogy megvagyok-e.
Mire hazaértünk rendesen elfáradt mindenki. A kutyák is aludtak és mi is. Nem kellett ringatni senkit, és az esti mesét sem igényelték. :)

A képekért köszönet Dusik Andrásnak
Összes kép itt tekinthető meg: >>Katt<<