�r�kk� egy�tt

Egy csod�latos tiszt�son �bredtem. Szinte szab�lyos k�r alak� volt. K�r�l�tte rengeteg feny� �s sokf�le fa hajladozott. El�gg� f�jt a sz�l, hideg volt. Csod�ltam, hogy azok a gy�ny�r� vir�gok hogy-hogy nem fagytak meg. Egy �sv�ny volt a f�k k�z�tt, de nagyon ben�tte az aljn�v�nyzet. Elindultam arra, rem�ltem, hogy megtal�lom a kiutat. Sok�ig barangoltam az erd�ben, m�g v�gre kijutottam. Testemet �sszeszurk�lt�k a gallyak, de nem igaz�n �reztem. M�r l�ttam a farm feh�r ker�t�seit, ez�rt futni kezdtem. Gyorsan el�rtem od�ig, �s �tm�sztam. Rem�ny, a gy�ny�r� n�niusz kanc�m felkapta a fej�t �s fel�m v�gtatott. Meg�llt el�ttem, bizonytalanul m�regetett, azt�n hozz�m d�rg�l�z�tt. �t�leltem kecses nyak�t �s a s�r�ny�vel j�tszott az ujjam. Fel�ltem a h�t�ra �s a kar�m kapuj�ig l�h�ton tettem meg az utat. �tugrottam a ker�t�st �s megsimogattam a h�s�ges h�tasom.
-K�szi!- mondtam �s egy puszit nyomtam az orr�ra.
A h�zhoz s�t�ltam, ler�gtam a cip�mr�l a sarat �s r�tettem a kezem a kilincsre. Megpr�b�ltam lenyomni. Nagy meglepet�semre nem siker�lt. Nem keseredtem el, h�tramentem a m�sik bej�rathoz. Ann�l m�r t�bb szerencs�m volt. Mikor bel�ptem a nappaliba megk�nnyebb�lten �llap�tottam meg, hogy mindenki otthon volt. Apa a t�v� el�tt �lt, tudom�st sem vett arr�l, hogy bementem.
-Sziasztok!- kiab�ltam.
Senki sem k�sz�nt vissza. Nagyon furcs�llottam, azt hittem megharagudtak r�m. Anya a konyh�ban volt, f�z�tt. Mikor arc�t fel�m ford�totta, l�ttam, hogy s�rt. De azt is �szrevettem, hogy nem engem figyel, pontosabban engem, de egy k�pen. A fot� egy fekete keretben volt, k�r�l�tte fekete gyerty�k �s r�zsaszirmok. Nem teljesen �rtettem a dolgot. Felmentem a szob�mba. Ott minden rendben volt, pontosan �gy, ahogy hagytam. Unottan lapozgatni kezdtem egy lovas �js�got, de mivel m�r tudtam mi van benne, gyorsan le is raktam. Odamentem az ablakomhoz, ami a legel�re n�zett. Kihajoltam �s m�lyet szippantottam a friss leveg�b�l. Csod�s ki lovacsk�m r�gt�n �szrevett, �s �dv�zl�s k�pen nyer�tett. Azt�n ap�t l�ttam, a kar�mhoz igyekezett, kinyitotta az ajt�t, �s a lovakat az ist�ll�ba terelgette. Egyed�l Rem�ny nem mozdult. � csak b�mult engem. Apa is feln�zett r�m, kedvesen integettem, de � nem intett vissza. Megfogta sz�lv�sz k�t�f�k�t �s ber�ngatta az ist�ll�ba. Miut�n kiment az ist�ll�b�l, �n lelop�ztam. Bementem a kanc�m box�ba �s becsuktam az ajt�t. Nagyon f�jt, hogy tudom�st sem vettek r�lam. �gy h�t szabad foly�st engedtem a k�nnyeimnek. Mikor megl�ttam az ez�st sz�n� cseppeket, amik folytak le az arcomon, a meglepet�st�l sik�tottam egyet. Pillanatokon bel�l apa jelent meg az ist�ll�ban, m�g�tte anya.
-Jajj Jake, mintha � sik�tott volna - ny�g�tt anya, �s arc�t apa v�ll�ba temette.
S�rt. �s apa is. P�r percen bel�l visszamentek a h�zba, nekem pedig �sszerogyott a t�rdem �s a puha szalm�ra estem. Rem�ny mell�m fek�dt, pr�b�lt vigasztalni. Az oldal�nak d�ltem �s elaludtam. Nagyon furcsa �lmom volt, de k�sztet�st �reztem arra, hogy kipr�b�ljam. Bizonyos szavakat suttogtam a h�tasom f�l�be, m�r �n sem eml�kszem miket, de azt tudom, hogy ott, akkor nagyon csal�dott voltam. Mivel nem t�rt�nt semmi. Megint potyogni kezdett a k�nnyem ugyan�gy, ez�st cseppekben.
-Ne s�rj Amy, minden rendbe fog j�nni.
Felkaptam a fejem a hangra, sz�tn�ztem, senkit nem l�ttam. A hang nem volt ismer�s.
-Ki a fene vagy? - k�rdeztem, �s hagytam, hagy folyjon tov�bb a patakocska.
-Rem�ny vagyok Amy. Nem tudom, hogy t�rt�nt, de hallom  a gondolataid, �s te is az eny�met.
-A var�zsszavak-b�ktem ki csod�lkozva.
Nem tudtam elhinni, hogy siker�lt. Fogalmam sem volt, honnan tanultam a szavakat, csak azt tudtam, hogy meg�lmodtam, hogy suttogtam a kanca f�l�be. De a szavakat nem tudtam. �s tess�k. Rem�ny hozz�m besz�lt. B�r igaz�b�l nem besz�lt, mert a gondolatait hallottam, de akkor is pont olyan volt mintha besz�lgetn�nk.
-Rem�ny, mi t�rt�nt? Any��k tudom�st sem vesznek r�lam. �tn�znek rajtam!
-H�t Amy... tudod... meghalt�l. -Rem�ny szem�b�l egy k�nnycsepp csillogott.
-Az hogy lehet?
-�n tettem Amy, de nem akartam. Jajj annyira sajn�lom. - onnant�l kezdve a kanca m�r nem b�rta tov�bb, az � patakocsk�ja is eleredt.
Kinyitottam a box ajtaj�t, kiengedtem a kanc�t, fel�ltem a h�t�ra, � pedig vitt. Nem tudtam merre, de � tudta.
-Hogy t�rt�nt? Tudod... amikor meghaltam.
-Terepen voltunk, mind a ketten nagyon �lvezt�k, de valami, nem is tudom mi, de kiugrott a bokorb�l. �n nagyon megijedtem, v�gt�zni kezdtem. Nem tudt�l meg�ll�tani, nem mertem lass�tani. Egyre beljebb rohantam, nem vettem �szre a szakad�kot. Hirtelen �lltam meg, �ppen, hogy le tudtam f�kezni magam, de te nem sz�m�tott�l r�. A nyakam felett el�rerep�lt�l, �s lezuhant�l. Pr�b�ltam seg�ts�get h�vni, de m�r k�s� volt. Nem tudt�k felhozni a tested, nagyon vesz�lyes oda lemenni.
-�s... mi volt az utols� szavam vagy mondatom? Tudnom kell. K�rlek.
-Szeretlek Rem�ny.
-�s ez �gy is van.
�t�leltem a kanca er�s nyak�t, �s boldog voltam. Tudtam hova megy�nk �s egy�ltal�n nem f�ltem. Mikor meg�rkezt�nk, leugrottam a h�t�r�l, �s a peremhez l�pkedtem. Lekukkantottam. �sszet�rt testem ott hevert egy szikl�n. M�r boml�snak indult a h�som, de egy valami m�g kivehet� volt az arcomon. A mosoly. Mindig is lovas balesetben akartam meghalni. B�r nem ennyire kor�n. Rem�nyre pillantottam, a kanca szenvedett. Odal�ptem hozz�, kezeimet a nyak�ra fontam, arcom a s�r�ny�be temettem, pont mint r�g. De � h�tr�lt. H�tr�lt �s nm �rtettem mi�rt. Gondolatait elz�rta el�lem. Amikor megindult, m�r tudtam mire k�sz�lt. Sz�lsebesen v�gtatott a szakad�k fel�.
-Ne! - ord�tottam, �s ut�navetettem magam.
Az � teste, az eny�m mellet �rt f�ldet. R�zott a s�r�s, nem akartam, hogy meghaljon. K�nnyeim r�potyogtak gy�ny�r� pof�j�ra, sz�vb�l sirattam. �t�leltem a nyak�t �s hagytam, hagy folyjanak az ez�st cseppek v�gig, v�g�l le, a gyilkos szikl�ra. Hirtelen hatalmas f�ny vett minket k�r�l, mintha l�ngolt volna. Szemem el� kaptam a kezem, �s belef�rtam az arcom m�g jobban a s�r�ny�be. Mikor elt�nt a vil�goss�g, felpillantottam,�s az �n gy�ny�r� kanc�mat l�ttam, teljes val�j�ban. �lettelen teste m�g mindig a kezeim k�z�tt nyugodott, de a szelleme f�l m�terrel el�ttem volt. �vatosan fel�lltam, �s k�zelebb l�ptem hozz�.
-Rem�ny?!
-Igen. �gy most m�r �r�kk� egy�tt lehet�nk.
Arcom a s�r�ny�be f�rtam, fel�ltem a h�t�ra, �s elindultunk. Visszament�nk oda, ahol mind a ketten sz�lett�nk, ahol anya �s apa kereste a h�tasom, de val�sz�n�leg r�j�ttek mi t�rt�nhetett, mert l�ra �ltek, �s a szakad�k fel� indultak. S�rva tett�k meg az utat, �s megtal�lt�k amit kerestek. Csendben gy�szoltak mindkett�nket, azut�n hazamentek. Mi is elindultunk. Nem tudtuk m�g merre, mihez kezd�nk ezut�n, de egy�tt voltunk. �s senki nem v�laszthat el t�le, soha t�bb�.