Sziasztok!
Mióta megvan Zorka mindig ugyanazokat a kérdéseket kapom. Megdöbbennek, mikor hallják, hogy süket, és mégis örökbefogadtam. Pont ezért gondoltam, hogy egy egész blog szólhatna erről, hogy a kérdésekre válaszoljak, ne kelljen mindig mindenkinek ugyanazt leírni. :)

* Mikor örökbefogadtad tudtad, hogy süket? Minek fogadtál örökbe egy süket kutyát?
Igen, tudtam. Az adatlapján fel volt tüntetve a fogyatékossága és utána is érdeklődtem, hogy ez mennyiben nehezíti meg a vele való együttélést, kommunikációt. A kedvenc kérdésem a minek. Attól, hogy süket, még ugyanolyan kutya, mint a többi. 4 lába van, egy farka, két füle, két szeme. A kaja elöl bemegy, hátul pedig kijön. Az meg, hogy éppen nem hallja amit mondok, szerintem az nem olyan borzalmas probléma. Lehet máshogy is kommunikálni.

* Hogy tudod így tanítani? Klikkerezni nem tudsz vele, mint a többiekkel...
Jelekhez kötöm a feladatokat, a dícséret pedig simogatás. Igaz, hogy klikkerezni nem tudok vele, de nem mindig volt klikker, és anélkül is sokmindent meg lehet tanítani nekik...

* Nem nehéz vele együtt élni így a mindennapokban?
Több türelem kell hozzá, mindent meg kell neki mutatni, és ha van amit nehezebben akar megérteni azt többször megmutatom. Alapjáraton nem nehezebb vele mint a többi kutyával, ugyanúgy felfogja a dolgokat. Ha be akarom hívni a házba és nem lát engem akkor odamegyek, megbökdösöm a fenekét és mutatom neki, hogy jöjjön be. Ha alszik végigsimítok rajta, így nem ijesztem meg, de mégis felkel.

* Sétákon hogy mered elengedni?
Általában falkában sétálunk, így rájuk támaszkodik, ha hívom a többit, jön ő is. Ha éppen felém néz, akkor jelre visszajön, olyankor nagyon megdícsérem, de nem mindig pislog hátrafele. Elég sűrűn visszanéz most már, de azért kell még a többiekre támaszkodni. Ha ketten megyünk akkor figyel rám, sűrűn néz, hogy el ne vesszek :)) Mikor biciglizünk akkor pici jelzések kellenek, hogy tudja merre megyünk, illetve gyorsabban vagy lassabban haladjon. Picike pórázhúzások, éppen csak hogy megérezze.