Sziasztok!
Épségben hazaértünk, mindenkinek megvan mindene, én szokás szerint lesérültem, de gondolom ezen már senki sem lepődik meg. :) Rengeteg élménnyel és tapasztalattal gazdagodtunk, ezért külön-külön fogok beszámolni róluk, nem akarok semmit sem kihagyni, és összevissza sem akarom. Tehát akkor szépen sorban, kezdjünk a várakozásnál. :)
Már korán reggel nekiálltam bepakolni a táskába, mindent 6x ellenőriztem, hogy megvan-e, Ákost meg nyaggattam, hogy pakoljonmár. :D Mikor végre összepakolt és áthozta Ralfit is, akkor éreztem késznek magunkat, és már alig vártam az indulást. Úgy volt, hogy délre jönnek értünk, de úgy alakult, hogy egy órás csúszással tudtunk indulni. Bepakoltuk az öt fenevadat a kocsiba, aztán indulás :) Zorka egész úton nyáladzott, de olyan szinten, hogy a csomagtér úszott tőle. Khmm... gondolom nagyon örült nekünk a fuvaros. :D Mikor végre odaértünk kicsit aggódni kezdtem, hogy miként fognak reagálni Maratonék a két újoncra. (ők Zorkával meg Ralfival nem találkoztak még) Furcsa módon zökkenőmentesen ment az ismerkedés, de Shad meg Maraton között akadtak nézeteltérések. Szerencsére csak egyszer mentek egymásnak, többször nem volt rá példa, de jobb lett volna, ha ezt is ki tudjuk küszöbölni. Meg se melegedett a szék a seggünk alatt, már indultunk is sétálni. A túraútvonalra mentünk, ahol le lehet menni a tiszához. Úgy gondoltuk, hogy pancsolunk egyet, aztán átmegyünk Kecskésre bandázni. Pandáék már tudták nagyon jól, hogy hova megyünk, egész úton rohantak, húztak, hogy haladjak már. :) Mikor végre el lettek engedve kilőttek, össze-vissza rohangáltak előttünk, majd mikor már elég közel voltunk az ösvényhez berohantak az erdőbe és már szaladtak is a pancsolóhely felé. Még oda sem értünk, de már hallottuk, hogy csobbannak a gyerekek. :) Mindenki belement magától a vízbe, egyedül Panda hisztizett, szokás szerint. Ha dobtam be neki valamit, csak akkor ment utána, ha Sedi nem indult el érte. Tehát a szokásos történet, gondolom nem kell senkinek sem bemutatni. :) Én a nagy eszemmel kitaláltam, hogy majd bedobom a vízbe, hogy ne hisztizzen itt nekem. Felkaptam, odavittem a vízhez, majd jól meglendítettem, bedobtam, és azzal a lendülettel én is hasraestem. Mindenre gondoltam mielőtt bedobtam, csak arra nem, hogy a sár az csúszik, és el fogok esni. Elég bénán sikerült esnem, borzalmasan fájt a vállam, és a mai napig nem múlt el, pedig pont ma egy hete, hogy történt. Mivel belehasaltam a sárba, így muszáj volt belemennem a vízbe, hogy ne úgy nézzek már ki, mint valami hajléktalan. A borulásom után nem sokkal kitaláltuk, hogy akkor induljunk át Kecskésre bandázni... A kikötőig el is jutottunk, de találkoztunk egy német vizslával, és így ottmradtunk vele pancsolni, meg szaladgálni. Hulla fáradtan, sebesülten tértünk haza. A kutyáknak nem kellett sokáig kínálgatni a kaját, egyből rávetették magukat. Egyedül Ralfi finnyáskodott, esze ágában sem volt megenni. Ő aznap este éhes maradt, Krona pedig nagyon jól lakott, mert az ő adagját is megette :) Akkor először volt olyan, hogy az összes kutya velünk alszik. :)  Szépen elhelyezkedtek a szivacson, aztán pedig versenythorkoltak... :) 
Az első nap gyorsan véget ért, észbe se kaptam és már sötét volt. :) Ez a nap nem volt valami izgalmas, leszámítva a hasalásom, amit mindenki megmosolygott aki hallotta... :) de mégis volt egy varázsa :) Mára ennyi a beszámolóból, hagyni kell későbbre is... :)