Sziasztok!
Tudom, tegnap is �n �rtam, de ahogy a v�g�n feleleven�tettem a m�ltat, �gy musz�j ezt le�rnom. M�g h�rom h�napos sem voltam, mikor a gazd�m �gy d�nt�tt, hogy nem kell�nk neki, � k�l�nben se akar k�lyk�ket �s mi csak �tban vagyunk. Tes�immal egy h�z udvar�ban k�t�tt�nk ki, ahol szint�n nem kellett�nk. Borzalmas �rz�s volt, hogy mi senkinek sem kell�nk, jobban �r�lt�nk volna, ha ink�bb meg sem sz�let�nk. Ezut�n ker�lt�nk be a menhelyre. A kennel�nk kicsi is volt, koszos is, �s m�sokkal is kellet osztozni rajta, sz�val el�g zs�foltan voltunk. Minden nap 1-2 �r�t voltunk kinn a foglalkoztat�ban a t�bbi k�ly�kkel, ahol j�tszhattunk, megmozgathattuk l�bainkat, de gyorsan telt �m ez az id�, �s azt�n ism�t a kicsi kennel. Enni egy t�ny�rba kaptunk, �s ha nem habzsolt�l el�g gyorsan, akkor nem maradt neked. Napr�l napra egyre jobban k�zd�tt�nk a kaj��rt, �s ahogy n�tt�nk a hely�rt is. B�d�sek �s koszosak voltunk. A saj�t �r�l�k�nkben tapickoltunk. Hi�ba lett�nk kitakar�tva naponta egyszer, gyorsan tele lett a kennel. Mikor valaki idegen v�gre j�rt arra fel�nk, mindenki csillog� szemmel figyelte, hangos ugat�s �s ny�sz�t�s a kennelsoron. Mindenki rem�nykedett, na v�gre, lesz �j csal�dom. El�sz�r a szomsz�dos kennelb�l ment el egy kiskutya, azt�n kett�vel arr�b, volt akiket nem is l�ttunk csak a hangj�t hallottuk, meg hogy csuk�dik az ajt�, �s egy kutyus boldogan vakkant "�g veled!"-et. Volt olyan idegen, aki a mi kenel�nk el�tt �llt meg, �s l�zasan mutogatni kezdett. Kivett�k az egyik tes�mat, tudtam, � m�r szerencs�s, de azt is tudtam, hogy nagyon fog hi�nyozni. Eltelt m�g egy kis id�, mikor megint ny�lt a kennel, m�g egy tes�t elvittek. Kezdtem elveszteni a rem�nyt, hogy lesz csal�dom, csak szomor�an �ltem a sarokban. Egy nap ism�t ny�lt a kennel ajt�, a gondoz� fel�m ny�lt, menek�lni akartam, legut�bb mikor csak � j�tt akkor valami sz�rnyen megcs�pett �s f�jt ut�na egy darabig. Ahogy elindultunk ki a kennelek k�zt, akkor l�ttam meg �-t. Ott �llt teljes val�j�ban, �s csak r�m v�rt. Nem �rdekelte, hogy b�d�s, koszos �s m�g kakis is vagyok, mag�hozszor�tott �s elindult velem az �j �letem fel�. Nem mondhatni, hogy boldog kutya lettem volna a menhelyen, csak a rem�ny tartotta bennem az �letet. De mikor haza�rt�nk az �j csal�dhoz, tudtam v�gre boldog lehetek. Anya lefek�dt mell�m a f�ldre aludni, hogy ne pisiljem �ssze az �gy�t, rengeteget s�t�ltunk, �s lassan siker�lt meg�rtenem, hogy nem kell k�zdeni a kaj��rt, senki sem veszi el t�lem. Mikor m�r nem pisiltem �ssze-vissza felk�lt�zt�nk az �gy�ra �s elalv�s el�tt egy�tt n�zt�k a csillagokat az ablakb�l.
Na �s most kedves olvas�im, hasonl�ts�tok �ssze a k�t k�pet, �s gondolkozzatok. Mennyire �ri meg �letet adni a kiskuty�knak, ha bizonytalan, hogy hova ker�lnek. Mi�rt nem ink�bb a menhelyekr�l fogadnak �r�kbe kutykat? Egy feln�tt kutya is ugyan�gy beilleszkedhet a csal�dba, neki is j�r a boldog befejez�s. De mi�rt kell m�gis a menhelyeken v�rniuk a hal�lt? Az�rt mert felel�tlenek �s meggondolatlanok vagytok. Szapor�totok �sz n�lk�l, az�rt tart itt az �llatv�delem, ahol most tart. Rengeteg k�bor kutya v�rja, hogy v�gre szeret� csal�dba ker�lj�n, de ti m�g most sem hagyj�tok r� a szapor�t�st. Mire j� ez?