Sziasztok!
A napokban elkezdtem olvasni Demény blogját, ami nagy hatással volt rám. Eddig úgy gondoltam, hogy a gazdi nevel minket, de rá kellett jönnöm, hogy az egész amit eddig csináltam teljes mértékben felesleges volt, ugynis nekünk kell nevelni a gazdikat, nem nekik minket. Most, hogy ezt megtudtam azonnali hatállyal befoglaltam a blogját, és innentől kezdve én vezetem. Pont. Nagy ellenkezés nem volt, nem kifejezetten foglalkozott velem. Na de nembaj. Menet közben elért a karácsonynak a szelleme vagy szaga vagy akármije, és olyan dologra vetemedtem amire eddig még sose, de nagyon jól esett ám... Parancsot adtam ki a gazdinak, hogy válogassa ki a kacatjait, és ami nem kell neki azt rakjuk fel eladni, és adjunk belőle a dogó mentésnek a többiből meg nasit veszek. Töpörtyűt nem, amiért Demény van megőrülve. Én nem szeretem. És képzeljétek el, gazdi meg is csinálta amit mondtam neki. Magyarázott ott valamit, még jó, hogy nem hallok, mert lehet, hogy a fenekébe kellet volna harapnom érte. Tehát így esett meg a blogfoglalás.
Az ok pedig, hogy a sarkamra kellett állni az, hogy mióta átköltöztek a másik szobába, nekünk az udvaron kell maradni. Hát micsoda kicseszés ez már velünk? Jó, van házunk meg még mindig ágyon alszunk, de szobába a nagyonmelegbe akarunk. A gazdi is itt algériáskodik meg fulladozik állandóan, meg mi porosak meg koszosak vagyunk, és hullajtjuk a szőrünket. Ők is koszosak lennének, ha nem fürdenének minden nap, nekik meg a hajuk hullik, szóval ennyi erővel akkor mi is bennlehetnénk ők meg kinn. Nem értem én ezeket a hülyeségeket.
A gazdi már régóta gyűjti a sós ropogtatni valók csomagolásait, mert azt ha belerakja egy nagy dobozba, mikor már sok van és elküldi akkor kap érte a dogómentés pénzt, és lesz nasi a többi dogónak, akik még gazdit keresnek. Tehát ha van neked, vagy szoktál enni olyat, akkor küld el nekünk, mert nemsoká sok lesz már és akkor lehet küldeni. És akkor lesz nasiiiii. Van olyan csont alakú kutyakeksz. Na az finom. Olyat én is kérek.