Sziasztok!
Mivel ma a rossz idő nem engedte a délutáni nagysétát, így arról nem tudok mesélni, ezért gondoltam, hogy kivesézem ezt a kötődés dolgot. Több kutya-gazdi párost vettem alapul, és az ő példájukat hozom most fel nektek.
Kezdeném Adrival és Postással. Posti egy menhelyről mentett kutyus, aki az egyik önkéntesben lelte meg a nagy Ő-t. Az elején nagyon jól alakultak a dolgok, mintakutya volt, mármár túl jó. Mostanra ebből a nagy kötődésből adódnak a problémák. Kicsit túlzásba viszi a derék eb, és képes a gazdi után indulni, még akkor is ha kerítést kell átmászni, és nem is tudja pontosan, hogy hol is keresse. A napokban történt ez az eset, mikor kutyaiskolából jöttek haza. Postás az egyik barátnőnél töltötte volna a délután egyrészét, mert a gazdinak dolga volt. Autóval utaztak, és Adri kiszállt, Postás meg ment a pajtásokkal tovább. A barátnő az udvaron hagyta a kutyákat, akik jókat játszottak, mikor már megunta a várakozást - és erőteljesen hiányozni kezdett a gazdi -, kereket oldott, és a kerítésen átmászva keresésére indult. Mikor kiderült, hogy meglépett mindenki a keresésére indult. Míg mi a logikus helyeken kerestük, ő fogta magát, és a gazdi előző lakhelyéhez ment, ahol szülei laknak. Egy szomszéd találta meg, és a biléta segítségével értesített minket. Igaz, hogy ez egy szép történet, és nem lett belőle probléma, de rosszul is végződhetett volna. Szerintem az ő kötődésük már picit tulzás.
Át is térek a második áldozatra, Eszterre és Mazsolára. Náluk már egy kicsit rosszabb a helyzet, mert a kötődés megvan, de nem az igazi. Erre egy kiskori példa is van. Mikor gazdi elment otthonról Mazsikát otthonhagyva, akkor a kis csöppség a kerítés alatt szökött át a szomszédba, ahol volt egy rés, amin kifért, és már kotort is a gazdi után. Eszti anyukája mindig egy utcával arréb találta meg, és onnan vitte haza. Mára ez már annyit változott, hogy Mazsola nem szökik a gazdi után, de ha valahol a gazdi nélkül van, akkor hiányzik neki és ezt különböző jelzésekkel a vendéglátó tudtára is adja. A kötődésükben ott a csavar, hogy mikor mennek sétálni, van hogy nagyot hall a drága, és nem kifejezetten akar visszajönni, csak sokadik szólongatás után. Náluk nincs túl nagy probléma, szerintem Eszter van olyan ügyes, hogy ezt meg fogja oldani. Ennél sokkal rosszabb esetek is vannak.
Elérkeztünk a harmadik fokozathoz, hozzám és Maratonhoz. Ő konkrétan nem foglalkozik azzal, hogy én mit mondok neki. Elengedni nem lehet, mert világnak rohan, és hiába hivogatom tojik a fejemre. Ha elmegyek itthonról különösebben nem hiányzok neki, tehát nem hisztizik, stb. Ez nem túl jó helyzet, próbálok rajta változtatni, de mivel ő nem jön majd velem Kübekházára, így nagyon nehéz lesz.

Elmondtam most három esetet. Egyikkel sem mutattam rá arra, hogy milyen a tökéletes. Igazából ilyen szerintem nem is nagyon van. Valami baki mindig van a kötődésben. Vagy túl kötődik, vagy nem eléggé. Egyáltalán mit jelent az, hogy tökéletes a kötődése? Nekem azt jelenti, hogy hiányolja gazdáját, ha egyedülhagyja, de nem csinál hisztit, rendetlenséget. Első szóra behívható, és sose lép fel agresszívan a gazdával szemben. Ha tőlem kérdeznék, hogy mi is az, én ezt válaszolnám.