Sziasztok!
Megjöttem a mai fotóbloggal, ami a csodálatos időjárásnak köszönhtően a hóról fog szólni. A kutyáim nagyon örültek neki, hogy a télapó megrázta a szakállát és hóval borította be az egész tájat, de én olyan nagyon nem. Állandó jelleggel dúrhatom a havat, törölhetem a kutyák lábát, és száríthatom a ruháim meg a cipőim. Nem lehet semmit se csinálni kinn anélkül hogy át ne fagyj...  hát most tényleg kellett ez a sok hó?!
Na de nem panaszkodok, mert a gyerekeim élvezik. :) Mikor dúrom a havat akkor nekik is ott kell lenni feltétlenül, és hátráltatni engem.  Amerre dobtam Panda arra ugrált és kapkodta el a havat. Persze ennek az lett az eredménye, hogy köhögött kicsit mikor bejötünk. Na meg hát búvárként be kellet nyomnia a fejét a hóba, tanítva ezzel a kicsit a hülyeségre. De hát jólvan. Senki sem tökéletes. Shad visszafogottan örült a hónak, néha szaladt csak bele, de amúgy nemes tekintetével figyelte a játszó ebeket. Őrszemként leste az udvart, és minden neszre kihúzta magát és megindult a hang irányába többnyire ijesztő mély ugtása kíséretével sikerült ezt a mutatványt végrehajtania. Persze a nagy havas móka csak 10-15 percig tart, mert aztán fázni kezdenek, és behisztizik magukat. Mikor megmelegednek benn akkor megint ki, és így tovább.
Ha lesz annyi lelkierőm kimenni ebbe a hidegbe, akkor felöltöztetem őket és sétálunk egy nagyot a földesúton. Már ha sikerül bejutnunk valameddig, mert ott nem dúrja senki se a havat. :)
Képek >>ITT<<