„Épp, hogy csak meg nem szólal” halljuk gyakran. Valójában a kutya több kommunikációs csatornát használ: szagjelzések, látás, hallás és mimika. Az emberrel együtt élve, a kutya utánozza az ember némely kifejezésmódját és ez forsítva is fennáll…
Amikor a kutya és az ember közötti kommunikációról beszélünk, két irányzatot figyelhetünk meg. Egyesek azt állítják, hogy a kutya mindnet megért, amit neki mondunk, mások szerint viszont képtelen bármit is felfogni. E két szélsőséges álláspont mellett azonban egy dolog megállja  ahelyét, az hogy a kutya nem használ nyelvet, és nem érti a szavak értelmét. Természetesen ebből nem következik az, hogy ne lenne a verbális kommunikációt helyettesítő egyéb kommunikációs csatorna az ember és a kutya között.

„Kutyanyelv”
A kutya és fajtársai egyéb, úgynevezett kommunikációs csatornákon keresztül fejezik ki magukat.
Hangcsatorna. A kutyák különböző hangok kiadásával fejezik ki érzelmi állapotukat. Kölyökkoruktól kezdve hangosan hívják az anyjukat vagy kérik a táplálékot. Kölyökkortól kezdve ez a kommunikációs csatorna fokozatosan veszít jelentőségéből és a felnőtt kölyköknél sokkal kevésbé zajos. Mindössze az ember által kiválasztott fajták tartják meg hangadási szokásukat. Ezek a vadászkopók, a szánhúzó- és őrzőkutyák.
Szaglási csatorna. Az emberi szaglóképesség használat hiányában eléggé gyenge, emiatt az ember a szaglást, mint kommunikációs csatornát szinte soha nem tudja használni. A kutya esetáben viszont számos üzenet – fajtársaik közötti rang, szexuális fogadókészség, esetleg még az eredeti hordához való tartozás – is ezen a csatornán érkezik. Ahímek által más egyedek számára jól látható helyen kiengedett vizeletjelzés elárulja a kutya által elfoglalt szociális rangot. A domináns kutyák mindent megtesznek azért, hogy minél nagyobb területet tudjanak vizeletükkel megjelölni.
Vizuális csatorna. Erre példa a leginkább a felnőtt kutyákra jellemző arcmimika párosítása a testhelyzettel. Az újszülött kölyök képtelen ezt a kifejezési csatornát használni, mivel saját teste felett nincs megfelelő ellenőrzése (az idegrendszer fejlődése nem fejeződött be). Testének ellenőrzési képességét testvéreivel folytatott játéka során szerzi meg. E folyamat és a kommunikációs modellek elsajátítása a kutya serdülőkoráig tart. A hímek ekkorra megszerzik azokat az információkat, melyekkel elkerülhetik a domináns egyedekkel való összetűzéseket.

Állatmorfológia és antropomorfizmus
A viselkedéstan tudománya az ember és – esetünkben – a kutya viselkedésbeli hasonlóságait vizsgálja. Elöljáróban le kell szögezni, hogy az ember és a kutya bizonyos magatartásai ösztönösek, tehát nem egymással való kölcsönhatás eredményeként alakultak ki. Például lehet látni embereket, akik térsüket csapkodva hívják kutyájukat, pedig sohasem volt kutyájuk, vagy az emberekkel szoros kapcsolatba nem kerülő vadkutyák játékuk közben az emberekhez hasonlóan viselkednek, de nem őket imitálják.
Vannak területek, ahol a kutya az emberhez idomult. Ilyen például az az eset, hogy a kutya kevésbé rá jellemző tárgyakat használ, mint a labda, tálkájával kéri az ételt vagy sétaidőben megkeresi a pórázt.
Bámulatos mimika
A nem verbális kommunikáció eszközei nem ismeretlenek az ember számára. Már Darwin leírta az állatok és az ember érzelmei kifejezésének fokozatait, melyekben esetenként meglepő hasonlatosságokat fedezhetünk fel.
Az agresszivitást a metszőfogak kimutatásával, a szemhéjak külső sarkainak felhúzásával, a fej előre döntésével és egyúttal a vállak megszélesítésével fejezzük ki. Ezt a mimikát és testtartást ugyanúgy megfigyelhetjük a legdühösebb szelindekeknél és a közlekedési dugóba beszorult autóvezetőnél is.
Valójában ez a két faj – ember és kutya – nagyon gyorsan szoros érzelmi kapcsolatot alakít ki egymással és viselkedésükben gyakran egymás mintájává válnak. Ezt a különleges jelenséget Hediger „beolvadási törekvésnek” nevezte el. Később Ebből fejlődött ki az antropomorfista viselkedéstan, mely szerint az emberrel szoros kapcsolatban lévő állatok átvesznek azok mimikájából és testtartásából. Beszélnek zoomorfizmusról is, mely tanítása szerint az ember hajlik arra, hogy a vele együtt élő állatoktól vegyen át mintákat.

Arcmimika és pozitúrák
A kutya fajtársaival történő kommunikációban arcmimikát is használ. Alapvetően három izomcsoport mozgatásáról van szó.
- a fülkörnyéki izomzat lehetővé teszi a fülek mozgatását;
- a szájkörnyéki izomzat az ajkak mozgását határozza meg;
- a szemhély izomzata a szem méreteit módosítja.
Az arc mimikája a test helyzetét kiséri. A kettő együtt jelzi a másik fél számára a szóban forgó egyed érzelmi állapotát és a többiek közötti rangját. A domináns egyed felállóan tartott fülei, az arc többi részének külsőleges nyugalma jelzi a kutyák közötti rangsorban elfoglalt helyét. A náluk alacsonyabb helyet elfoglaló egyedeknél a pofák és a szemzugok mozgása figyelhető meg.
Ha a domináns kutyákat megtámadják, náluk is megfigyelhetőek arcmimikák, de ezek más izomcsoportokat mozgatnak meg. Annak ellenére, hogy számunkra nehezen megfigyelhető, de a pupilla nagysága, - melyet a vegetatív idegrendszer ellenőriz – pontosan tükrözi a kutyák érzelmi állapotát. Ha az eb kellemes érzelmi állapotban van, a pupillái tágra nyílnak, míg kelemetlen érzelmek esetén a pupillák összeszűkülnek.