Nem tudjuk, mi vezet ahhoz, hogy egy kutya kóbor állattá váljon. Még arról a helyzetről is hiányosak az adataink, amikor a gazda mond le a kutyájáról, mivel a menhelyeken általában nincs idő vagy szándék a gazda kikérdezésére, illetve a gazdák egyharmada nem árulja el az indokait. Közel négyezer interjú alapján költözés vagy egyéb lakásproblémák, egészégügyi gondok, anyagi nehézségek és időhiány áll a vezető helyen. Viselkedési problémát a gazdák 11%-a említ. Mindenekelőtt a hiperaktivitás, az elszökdösés, továbbá a lakás rongálása, a szobatisztaság hiánya és a túl gyakori ugatás jelent gondot. Agressziót mindössze 3%-ban jelölnek meg okként, e kutyák fele harapott már meg ténylegesen embert, egyötödük nem fér össze más kutyákkal.
Sok kutató azonban hangot ad annak a véleménynek is, hogy a gazdák elhallgatják a viselkedési problémákat, nehogy csökkentsék kutyájuk örökbefogadási esélyeit. Erre utal az amerikai vizsgálat is, ahol a gazdáknak lehetőségük volt névtelenül választ adni arra, miért akarnak megválni kutyájuktól. Ekkor a gazda ellen irányuló agressziót háromszor, az idegenektől való félelmet több mint kétszer annyian jelölték be, mint a névvel nyilatkozó tulajdonodok.
A viselkedési problémák mellett gyakori indok az is, hogy a kutya szándékaik ellenére került hozzájuk (például örökölték), megváltozott az életmódjuk, gyermekük született, vagy túl idősen jutott hozzájuk a kutya (legnagyobb a kockázat az 1-2 éves kor körül bezserzett kutyáknál).
Az USA-ban sokan kifejezetten azért viszik el a kutyájukat menhelyre, mert ott ingyenesen elaltatják őket. Ezek a kutyák általában idősek, az átlagos életkoruk több mint 10 év, míg az örökbeadás céljából leadott kutyák mindössze 1-2 év körüliek.