Nem b�rtam elfogadni a t�nyt, hogy m�r nincs t�bb�. A lelkit�rsam, legjobb bar�tom, �s ami a legfontosabb, a v�leg�nyem volt.

Allennek h�vt�k. Kis korom �ta ismertem. Mindig is tetszett nekem. De eleinte f�ltem m�g magamnak is bevallani. Azt�n j�tt a tin�dzser kor. Mind a ketten elkezdt�nk a m�sik nem ir�nt �rdekl�dni. J�k�p� �s el�rhetetlen fi� volt. Minden l�ny �lma. Sokan meg is kapt�k. �t nem �rdekelte, hogy ki az. Csak egy j� �jszak�t akart mag�nak. A k�z�piskola ut�n elv�ltak �tjaink. Kaptam �ll�st a Vil�g legjobb �llatorvosa mellett mint asszisztens. R� �t �vre �jra �sszefutottunk az oszt�lytal�lkoz�n. K�s� este �rt v�get a tal�lkoz�, �s felaj�nlotta, hogy hazak�s�r. �n kaptam a lehet�s�gen. �t k�zben bevallotta, hogy mindig is tetszettem neki. De nem volt benne biztos, hogy �n vagyok a neki val� l�ny. Elv�gre annyira k�l�nb�zt�nk. De aznap r�j�tt, hogy �n kellek neki. �gy elkezdt�nk j�rni. Azt�n k�t �v m�lva amikor nem is sz�m�tottam r�, a sz�let�snapj�n mindenki el�tt - aki ott volt a bulij�n - megk�rte a kezemet. Igent mondtam, hiszen minden v�gyam ez volt. De azt�n… Allen egy aut�balesetben halt meg. �n tehetek r�la. M�r az esk�v�nket tervezgett�k. Egy napon azonban �sszeveszt�nk. Csak egy kis vita volt. M�gis t�l komolyan vett�k. Elk�ldtem �t. Azt mondta, hogy anyuk�j�n�l fog aludni. A sz�lei ugyanis elv�ltak. Anyuk�j�hoz pedig jobban k�t�d�tt, hi�ba az apja nevelte fel. Aznap volt az utols�, hogy l�ttam �t.

Nem tudtam meg�lelni, nem mondhattam neki, hogy szeretem, �s nem cs�kolhattam meg. Csak elk�ldtem veszeked�s nagy k�zepette. Mind ezt csak az�rt, mert �n gyerekszob�ban s�rg�t, � pedig k�k sz�nt szeretett volna. Pedig m�g �ssze se h�zasodtunk.

Sose fogom megbocs�tani magamnak a t�rt�nteket. �s annak a f�regnek se, aki r�szegen karambolozott vele. � meg�szta egy karcol�s n�lk�l. De Allen nem. � az �let�vel fizetett. Ha aznap nem veszt�nk volna �ssze, �s nem k�ldtem volna el, m�g ma is itt lenne. �lvezhetn�m a szeretet�t, mint m�skor is. De nem �gy t�rt�nt. Hi�ba hittem, hogy ez csak egy rossz �lom. Nem az volt. Nagyon is val�s�gos volt. �s min�l jobban belevesztem a val�s�gba, ann�l f�jdalmasabb volt a belet�r�d�s, �s az eml�kek.

A temet�se sz�p volt. M�r amennyire egy temet�s sz�plehetett. Eml�kszem arra a napra. Minta csak ma lett volna. Pedig volt annak m�r egy h�napja is. A temet�re k�d sz�llt al�. V�szj�sl� csend, amit csak a pap halk, rekedt hangja szak�totta meg. Mindenhol feket�ben �lt�z�tt emberek. Mikor m�r Allen a f�ld alatt lelt �r�k nyugalmat, �n m�g akkor is a s�rja el�tt �lltam lehajtott fejjel. Sz�ke hajam el�re omlott. Fekete cip�m orr�t n�ztem. Eleredt az es�. Minden egyes cseppj�re - mikor r�m hullt - �n �sszerezzentem.

- Lea! – d�r�mb�lnek az ajt�mon – Lea, tudom, hogy itt vagy! Nyisd ki!

Az ajt� fel� n�zek. A hang ismer�s. De d�lut�n n�gykor f�l�lomban nem tudom kivenni, hogy kivenni ki is az. Kikecmergek a j� puha �gyb�l, majd magamra csavarom a pokr�cot, majd az ajt�hoz megyek. Az ajt� kilincs�r teszem a kezemet, majd lenyomva azt m�r nyitom is ki az ajt�t.

- Lea! – ugrik egy fiatal fi� a nyakamba.

� az �cs�m, Tim. Egy hiperakt�v k�ly�k. Im�dom.

- Lea, k�pzeld… - als� ajk�ra harap – Nem, nem l�v�m le a po�nt. �lt�zz, �s megl�tod!

- Tess�k? - �rtetlenkedek.

- Csak csin�ld! Kinn megv�rlak! – megy ki az ajt�n ahol j�tt.

Nem tudom, hogy mi folyik itt, de engedelmeskedek. Kimegyek az ajt�n, majd �cs�mhez fordulok – Mit szeretn�l?

- Gyere! – ragadja meg kezemet, majd elindulunk.

- �s hova megy�nk?

- Majd megl�tod.

Hosszan ballagunk n�ma csendben. Ami�ta Allen meghalt, a k�lvil�ggal nem akarom tartani a kapcsolatot. Egy�ltal�n nem.

- Itt is vagyunk. – �ll meg Tim.

Tim egy k�zeli lovard�hoz vezetett. K�rben�zek. Sehol senki. Csak az udvaron �llt egy kocsi, amihez egy l�sz�ll�t� volt hozz� r�gz�tve.

- Mi ez…? – k�rdezem a hirtelen meglepetts�gt�l.

- Jajj Lea, h�t nem l�tsz a szemedt�l?

- Nem akarok l�tni a szememt�l. – jav�tom ki a fi�t.

A l�sz�ll�t�b�l egy korombeli f�rfi l�p ki. J�k�p�, �s izmos. �t k�veti egy barna l�.

- � lenne az. – ujjong Tim.

- Egy l�? Mit kezdjek �n egy l�val?

A sz�leim mell�m l�pnek – Lea, gondoltuk j� lenne, ha elkezden�l kil�balni a gy�szb�l.

- Nincsen semmi bajom!
- Hetek �ta nem mozdult�l ki.
- Az nem az�rt volt! – er�sk�d�k.
Anya csak h�zza a sz�j�t, de nem sz�l semmit – N�zd, tudom milyen…
- Nem tudsz semmit se. – d�h�ng�k, majd h�tat ford�tok nekik, �s elmegyek. Nem �rdekelnek a lovak. F�lek az �llatokt�l. Egy kutya megharapott. Egy macska megkarmolt, a r�gcs�l�k pedig f�lnek t�lem, �gy �n is f�lek t�l�k. A halak pedig megpusztultak eddig a kezeim alatt.

Aznap hi�ba j�rtam-keltem eg�sz nap. Mindig ugyan oda lyukadtam ki. A lovard�ba. Ezt egy isteni jelnek vettem.

- Ezt nem hiszem el. – morgom az orrom al�, majd a m�r fenn l�v� holdra szegezem tekintetemet – Na j�… - elindulok a boxok fel�.

A lovak m�r mind alszanak. �n m�gse foglalkozok vel�k, csak az eny�met keresem. Mindnek megn�zem a t�bl�j�t, de a saj�tomat sehol sem tal�lom.

Any��k megint t�lz�sba estek. Mint a nyolcadik sz�let�snapomon. �n k�rtem egy bab�t, erre kaptam egy kistestv�rt. Vagy a tizediken. Egy kast�lyt k�rtem, mire kaptam egy ugr�v�rat. Most azonban nem k�rtem semmit se. Csak b�k�t, �s nyugalmat. Anya biztos megint olvasott egy cikket, miszerint a l� majd j�t fog nekem tenni. Milyen k�r, hogy f�lek az �llatokt�l.

Az utols� boksz el�tt �llok meg. – Alex. – olvasom fel – Sz�val ez lenne a neve? – n�zek a l�ra.

A h�m egyed kinyitja szemeit, �s egyenesen az eny�imbe n�z. Fekete szemeit megcsillantja a hold. Olyan sz�p, hogy m�r szinte kedvem t�madt lovagolni rajta. De m�r k�s� van, �s am�gy se tudok.

Egy darabig m�g n�zem �risz�be a holdat - Tszha! – ford�tok neki h�tat, majd hazamegyek.

M�snap egyb�l a lovard�ba megyek. Azonban a boxok k�zel�be nem mer�szkedek. Csak s�t�lgatok.

- H�t te? – k�rdi a tegnapi f�rfi. A p�ly�n s�t�ltat �pp egy lovat.

- �…�n…? – n�zek r� – Csak erre j�rtam. – kaptam el r�la tekintetem.

- Alex�rt j�tt�l?

- Mondhatjuk. – t�maszkodok a ker�t�snek.

- Hm… Tudod… Alex �s te valamilyen szinten hasonl�totok.

- Tess�k? – n�zek fel r�.

- Alex el�z� gazd�ja annyi id�s, mint te. Mindene volt az a l�. Szeretettel gondozta. Minden nap kiment vele lovagolni. Ez �gy volt egy viharos napon is. A talaj azonban cs�sz�s volt a hegyekben, ahol �pen lovagoltak. A l�ny s�lyosan megs�r�lt. Soha t�bb� nem tud m�r l�bra �llni. Ekkor j�ttek a sz�leid, �s megvett�k Alexet t�le.

Szomor�an hallgatom v�gig a t�rt�netet. Igaza volt. �n a v�leg�nyemet, � pedig a gazd�j�t vesztette el. Mindketten a sz�munkra legfontosabb szem�lyt.

A fi�hoz fordultam – K�rhetek t�led egy sz�vess�get?

- Persze. Mi lenne az? – k�rdi k�v�ncsian.

- Megtan�tan�l lovagolni? – mosolygok r�.

A f�rfi b�lint, majd kivezeti Alexet.

A l� b�tortalanul l�pked m�g�tte. Mikor megl�t elindul az ellenkez� ir�nyba, de azt�n m�gis meggondolja mag�t, �s el�m l�pked d�lcegen.

�gy l�tszik kapok t�le egy es�lyt.

B�tortalanul fel� ny�lok. Meg�rezv�n k�tes �rzelmeimet h�tr�l, de mikor �sszeszedem magam �s v�g�l megsimogatom orr�t, �gy �rzem mintha r�m mosolygott volna.

�tfonom kezeim a nyak�n, �s felnevettem. Zavarban vagyok, de �reztem, hogy � is csak szeretetre v�gyik. Pont �gy, mint �n. Hasonl�tunk.

Ezek ut�n nem tudom, hogy mi lesz velem, �s Alexel. Hogy mit fog hozni nek�nk a sors. De v�gre van megint valaki, akit szerethetek. Tudom, hogy ez m�g csak a kezdet. A bar�ts�gunk kezdete.