Sziasztok!
Közkívánatra megérkeztem egy videós bejegyzéssel. Gondolom mindenkinek vannak olyan emlékezetes pillanatok, amit sose felejtetek el. Van amit azért, mert vicces, megható vagy csak éppen az első próbálkozások közé tartozik. Szerencsére sikerült pár vidám pillanatot levideóznom a gyermekeimről, így eleget tudtam tenni  kérésnek :)))

Az első videót akik régebb óta járnak ide már láthatták. Krona hülye szokása, hogy ha a többiek szaladnak felém ő félúton lefekszik, lapít, és mikor odaérnek hozzá ráveti magát. Általában csak a nyakát fogja meg, de pont egy nagyon jól sikerült vadászatot örökítettem meg... :)
 

A második videóban az újoncé a főszerep, aki halált megvető bátorsággal véd meg minket egy szörnyeteg elől. A többieknek is oda kellet azért menni kíváncsiskodni, de nem tudtak mit kezdeni igazából vele, itt Zorka szuperképességei kellettek :))

Végül, de nem utolsó sorban a kis törpe aktívkodása, akiről eddig nem sokat hallottatok. Bár anya kutyája, mégsem hasonlít rá egy csöppet sem. Anya állandó takarítási mániájának vajon ezzel vége lesz? Nem egyszerű ám egy mini terminátorral szembeszállni :)))

Sziasztok! Még mamánál laktam, mikor a facebookon terjedt a hír, hogy a közelünkben egy golden retriever kóborol. Két utcával arrébb volt, mint ahol a házunk van. Pár napig minden nap visszamentem megnézni, de ő csak ott feküdt, egy tapodtat sem mozdult. Nagyon barátságos volt, de hiába csalogattam nem akart jönni. Mikor eldöntöttem, hogy hazaviszem fogtam egy pórázt és egy nyakörvet. Szépen jött pórázon, útközben sikerült megállapítanom, hogy kan, mert jelölgetett folyamatosan. Egész könnyen be tudtam vinni a többi kutya közé, de a lakásba nem jöhetett, mert szörnyen koszos és büdös volt. Egyik kutyakozmetikus ismerősömet riasztottam rögtön, aki fél óra múlva már el is vállalta. Szépen megfürdette és kifésülte. Igazi csodaszép, pihe-puha öregúr lett belőle, és így már a lakásba is bejöhetett. Gyorsan kiderült, hogy szobatiszta, mert mikor ki kellet mennie nyüszögött az ajtóban. Egy hetet töltött nálunk, közben kerestük a gazdiját, meg voltunk dokinál chip ügyben, csak nem volt leolvasója, aztán pár nap múlva kellet visszamenni, mert addigra a másik rendelőből áthozta. Az az egy hét csodálatos volt. Igazi barátra leltünk mindannyian. A kutyák is imádták, de mi annál jobban. Olyan volt, mintha a nagypapám lenne. :) Tudom, hülyén hangzik, de mégis, olyan megnyugtató volt. Szerettem vele sétálni is, csak róttuk az utcákat rendületlenül, mindig komótosan haladt mellettem, ahogy az egy papótól várható. :) Mikor sikerült leolvasni benne a chipet kiderült, hogy megvan a gazdi. Még aznap értesítettük, és már jöttek is érte. Pajtika, aki eredetileg a Mikulás nevet viseli két éve veszett el tőlük, akkor hiába keresték, nem találták sehol. Információim szerint egy nő befogadta, és valószínűleg nem vitte orvoshoz, mert nem derült ki, hogy nem ő az eredeti gazdi. De az biztos, hogy volt addig gazdája, mert borzalmasan kövér volt. :) Az eredeti gazdik egy csomó papírral jöttek, hogy bizonyítsák, az övék a kutya. Rengeteg eredmény, a törzskönyve, az oltási könyve.... az igazat megvallva meg sem néztem a papírokat. Nem volt rá szükség. Az addig bánatos apóka teljesen kivirult, és mint egy kölyökkutya, úgy viháncolt a gazdái körül. A férfi is visszament kisfiúba, és nem érdekelte, hogy feltörli ruhájával az egész konyhánkat, ő ott csúszott-mászott a kutyával, aki okosabb, mint gondoltam. Vezényszóra pisilt, meg amit kért a gazdája megcsinálta első szóra, így két év után is... Bár nagyon fájt a szívem érte, tudtam, hogy nagyon jó helye van a gazdáinál. 

Így, hogy ezt a történetet elolvastátok, szerintem elég érthető, hogy miért szükséges a chip. Ha elveszik szeretett társunk, gondolom szeretnénk mihamarabb megtalálni. De ha nincs benne chip az lényegesen megnehezíti az esélyeinket. Ha bekerül pl menhelyekre vagy ebrendészeti telepekre és található benne chip akkor még aznap értesítenek, hogy megtalálták az ebzetet, lehet érte menni. Illetve az állatmentők munkáját is lényegesen megkönnyíti ez a kis kütyü. Most meg már kötelező is, szóval aki még nem tette meg, az minél előbb szóljon az állatorvosnak. :)

A továbbiakban az olyan lelkes állatbarátokhoz szólnék, akik a kóbor kutyusokat összeszedik, hazaviszik és bőszen keresik a gazdit. Ha találtok egy kutyust, akkor ne rögtön az állatmentő szervezeteket zaklassátok, hiszen többnyire mindenhol véges a kapacitás, és amennyi elhagyott állat van, elég valószínű, hogy nincs lehetőségük befogadni. Az első és legfontosabb teendő, hogy az állatorvossal megnézeted a chipet. Jobbik eset ha van benne, mert akkor csak szólni kell a gazdinak és akkor meg van az öröm, boldogság. Ha nincs benne chip akkor még mindig vannak azok a lehetőségek, hogy kiplakátolni a képével a környéket, interneten hírdetni, rádióba bemondatni, és itt jöhetnek a képbe az állatmentő szervezetek, hogy hirdessék ők is. 2 hétig csak az eredeti gazda kaphatja meg a kutyát, 2 hét után fogadható örökbe. Ha ideiglenesen magadhoz veszel egy kutyust, tudnod kell hogy nem biztos, hogy másnap már meglesz a gazdija. Ha bevállalod, akkor tartanod kell egy darabig, ne akard rögtön átpasszolni másoknak. Könnyítsd meg az állatmentők dolgát. :)

Sziasztok!
Mióta megvan Zorka mindig ugyanazokat a kérdéseket kapom. Megdöbbennek, mikor hallják, hogy süket, és mégis örökbefogadtam. Pont ezért gondoltam, hogy egy egész blog szólhatna erről, hogy a kérdésekre válaszoljak, ne kelljen mindig mindenkinek ugyanazt leírni. :)

* Mikor örökbefogadtad tudtad, hogy süket? Minek fogadtál örökbe egy süket kutyát?
Igen, tudtam. Az adatlapján fel volt tüntetve a fogyatékossága és utána is érdeklődtem, hogy ez mennyiben nehezíti meg a vele való együttélést, kommunikációt. A kedvenc kérdésem a minek. Attól, hogy süket, még ugyanolyan kutya, mint a többi. 4 lába van, egy farka, két füle, két szeme. A kaja elöl bemegy, hátul pedig kijön. Az meg, hogy éppen nem hallja amit mondok, szerintem az nem olyan borzalmas probléma. Lehet máshogy is kommunikálni.

* Hogy tudod így tanítani? Klikkerezni nem tudsz vele, mint a többiekkel...
Jelekhez kötöm a feladatokat, a dícséret pedig simogatás. Igaz, hogy klikkerezni nem tudok vele, de nem mindig volt klikker, és anélkül is sokmindent meg lehet tanítani nekik...

* Nem nehéz vele együtt élni így a mindennapokban?
Több türelem kell hozzá, mindent meg kell neki mutatni, és ha van amit nehezebben akar megérteni azt többször megmutatom. Alapjáraton nem nehezebb vele mint a többi kutyával, ugyanúgy felfogja a dolgokat. Ha be akarom hívni a házba és nem lát engem akkor odamegyek, megbökdösöm a fenekét és mutatom neki, hogy jöjjön be. Ha alszik végigsimítok rajta, így nem ijesztem meg, de mégis felkel.

* Sétákon hogy mered elengedni?
Általában falkában sétálunk, így rájuk támaszkodik, ha hívom a többit, jön ő is. Ha éppen felém néz, akkor jelre visszajön, olyankor nagyon megdícsérem, de nem mindig pislog hátrafele. Elég sűrűn visszanéz most már, de azért kell még a többiekre támaszkodni. Ha ketten megyünk akkor figyel rám, sűrűn néz, hogy el ne vesszek :)) Mikor biciglizünk akkor pici jelzések kellenek, hogy tudja merre megyünk, illetve gyorsabban vagy lassabban haladjon. Picike pórázhúzások, éppen csak hogy megérezze.

Sziasztok!
Kicsit el vagyok veszve, de nagyon benne vagyunk a felujításban így nincs sok időm gép előtt ülni. A fiúk nem biztos, hogy örülnének ha én a gép előtt seggelnék míg ők az én szobám csinálják. :D

 Hamarosan már kész lesz az új szobám, és akkor már lehet is beköltözni :)) Nagyon várom már :) A kutyik nem örülnek neki, mert így a hátsó udvarba kényszerültek. És mekkora kínzás ez szegény hiperaktív jószágoknak. Főleg azért is, mert látják a nagy homokdombot, amit olyan nagy élvezettel túrnának szét, és nem férnek hozzá. Panda és Shad állandó jelleggel szökdöstek előre. Az udvarban a választó kerítések elég sz*rok, volt egy nagyobb lik a sarokban, ahol a kertbe be tudtak menni, onnan pedig előre. Mikor már mindenki szörnyen unta az aktivitásukat becsináltuk a lyukat, így most nem tudnak kimászkálni... Mintha nem lenne elég dolgom, Krona elkezdett tüzelni, így most megint bunkózik a többiekkel, csöpögtet össze mindent. Szörnyen hiányzott ez most az életembe. :D Zorka szépen fejlődik, már teljesen beilleszkedett, nincsen vele úgy különösebb baj :)Éppen ma nézegettem az oltásokat, hát asszem rá fog menni a gatyám is... Az állatorvos belőlem fog meggazdagodni... 2 veszettség elleni oltás kell meg 4 kombinált... egy 20as biztos lesz ez így együtt, sőt, szerintem bőven több. Azt hiszem el kell gondolkozzak valami plusz bevételen, hogy ki tudjam fizetni... és mellette azért nem árt enni is adni nekik. Na jól van, mindegy, majd lesz valahogy, még van egy kis időm, hogy ezen agyaljak. Mivel már megint mennem kell homokot lapátolni, így elbúcsúzom, ha lesz fejlemény jövök megint, na meg ha lesz időm :) Zorka szúnyogháló rombolós képével búcsúzom mára :))

Sziasztok!
A már eddigis népes családunk bővült még egy taggal. Aki ismer már régebb óta, vagy figyelte a blogot az tudja, hogy imádom a dogókat. :) És azt is tudja, hogy majd meghaltam míg vártam Kronát, meg mikor még keresgéltem és azóta is hogy odáig vagyok érte meg vissza. Natehát. Szoktam nézegetni a fajtamentők oldalait... főként a dogó mentőkét meg az amstaffosokét. Régóta nézegettem már Zorkát, de nem voltam benne biztos, hogy be tudom vállalni, stb... Na meg azért tartottam a süketségétől is. Nem olyan rég úgy döntöttem, hogy megpróbálom, jelentkezek Zorkára. Előtte azért körbeinformálódtam az örökbefogadás menetéről, magáról a kutyusról meg a süketséggel kapcsolatos dolgokról. Mikor már teljesen biztos voltam a dolgomban, akkor kitöltöttem egy gazdi tesztet, amin átmentem, és már hétvégén, pontosítva szombaton hozták is Zorkát. Kivételes eset volt mert ugye össze kellet ismerkedtetni a gyerekeimmel meg a családdal meg minden... és kocsi hiányában ez nem volt megoldható így inkább elhozták őt. Egész gyorsan befogadták, és mivel nem volt probléma nálunk is hagyták. Nem rég óta van nálam de nagyon ügyesen hallgat rám, bár meg kell szoknom, hogy nem hallja ha beszélek hozzá, de már egész jól megy a mutogatás.
Nagy meglepetés volt, hogy nem a nagyobbakkal cimbizik jobban, inkább anya kis padlócirkálójával. Köztük azért méretben, súlyban és erőben is van bőven különbség így a játék vége olykor sírás lesz. Öt perc hiszti, aztán megy megint kötöszködni a kis majom. :D És ez megy akár egész nap is. Sétaközben, a pihenő időben, az udvaron az utcán, szóval mindegy. :))
Krona tiszta féltékeny, mert Ralfi teljesen beleszeretett Zoriba. :) Eddig Krona volt istenítve, de most gyorsan lecserélte. :) Még Tequila helyét is elfoglalta Ralfi szívében :)