Van a "kutya-világnak" egy egészen különleges, a többiekhez kevésbé hasonlító része, az agarak nagy családja. Sok, a kynologiával foglalkozó tudós képviseli azt az álláspontot, hogy talán a Canidák törzsének nem is ugyanarról az ágáról származnak, mint a többi kutyafajta. Ezt az élet számos területén mutatkozó különbségek látszanak alátámasztani, mint pl. etologia, immunologia, altatással szembeni érzékenység, stb.

Angliában még a törvények-szabályok is teljesen másként kezelik az agarakat, mint a "kutyákat". Valószínű a legelsők voltak, amelyek az emberhez csatlakoztak, hiszen az idő tájt csak az agarak munkája hozott hasznot az embernek.

A világ majd' minden térségének, országának van saját agárfajtája, ezek közül 13+6 fajtát ismer el hivatalosan az FCI és ezek közül 13 képezi az FCI 10. fajtacsoportját.

A keleti agarak, lévén, hogy sokkal külterjesebben, szabadabban élnek, gyakran önellátásra kényszerülnek és a vadászat mellett őrző-védő feladatokat is el kell lássanak, ezért sokkal önállóbbak, gyakran idegenekkel szemben bizalmatlanok és az emberi irányításnak kevésbé vetik alá magukat.
Ide tartozik: Afgán agár

A nyugati fajtákra általában jellemző a belterjesebb tartás következtében a nyugodtabb vérmérséklet és a könnyebb irányíthatóság.

A mediterrán fajták tulajdonképpen nem a X. fajtacsoporthoz tartoznak, hanem az V. csoport úgynevezett primitív fajták részlegéhez. Mint nevük is mutatja, származási helyük Dél-Európa, a Földközi tenger vidéke. Vita folyik arról, igazi agarak-e, vagy inkább kopó-félék. Testalkatuk alapján nagyon "agarasak", ezzel szemben általában kettőnél nagyobb létszámú csoportokban vadásznak velük. Legfőbb jellegzetességük az álló fül, ami a többi agárfajtánál hibának számít.