Sziasztok!
Egy fárasztó, de élményekkel gazdag hétvégén vagyok túl, aminek a beszámolóját két részletben fogjátok megkapni, az egyik felét délután.
Az ok, amiért írtam most reggel, hogy ne keveredjenek össze a honlap dolgai a bloggal. Ugyanis van egy bejelenteni valóm. Bogyó kutyus kikerült a Mentor programból, ugyanis végre boldog, gazdis életet élhet. Remélem, hogy a kis drágának jól fog alakulni a sorsa. Ő a karácsonyt már nyugodtan, boldogan a családjával töltheti, de gondoljatok azokra, akik a szűkös, hideg kennelekben várják, hogy valaki magáhozvegye őket. Ilyenkor, a szeretet ünnepén gondoljatok kicsit rájuk is, illetve ha lehetőségetek van, támogassátok a menhelyeket.
A továbbiakban szeretnék mindenkinek nagyon boldog és ajándékokban gazdag karácsonyt kívánni. A végére hoztam nektek egy videót, érdemes megnézni...

Sziasztok!
Ismételten egy cikkel jöttem, mert most nem igazán történt semmi. Sajnos manapság elég sokat kell foglalkozni az állatvédelemmel, különböző telepekkel. Sokkal jobb lenne, egy olyan világban élni, ahol természetesnek tartják az emberek, hogy jól bánnak az állataikkal, nem is lenne szükség ebrendészeti telepekre és hasonlókra.
Sajnos sokan összekeverik az ebrendészeti telepeket az állatotthonokkal. Éppen ezért hoztam egy olyan cikket, ahol erről tájékozódni tud az illető.
Rengeteg állat kerül be menhelyekre, különböző telepekre, és sokan alig kapva esélyt arra, hogy gazdára találjanak, átlépnek az örök vadászmezőkre. Az én drága Panda kutyám is menhelyről való. Ő volt az első igazi társam, barátom. Igaz, hogy azóta már nőtt a család, de akkor is ő az, aki megmutatta nekem, hogy milyen érzés szeretni egy állatot tiszta szívből. És attól, hogy keverék még ugyanúgy kutya. Elöl bemegy a kaja, hátul meg kijön. Ugyanúgy működik, mint a fajtatisztáknál. Az eszével sincs baj, nagyon okos, tanulékony leányzó, és a menhelyi időszak sem viselte meg annyira, hogy komoly problémák legyenek vele. Ő egy tökéletes társ, aki sose fog magamra hagyni egy másik, jobb gazdiért.

Tovább a cikkhez>>

Sziasztok!
A karácsony felé közeledve megtelnek az áruházak, izgatottan mutogató gyerekek, türelmes, illetve kevésbé türelmes szülők, akik próbálját átverekedni magukat a tömegen. Sok gyerek szeretne valamilyen állatkát, amit a szerencsésebbek esetleg meg is kapnak karácsonyra. DE! Kedves szülők, vásárolni készülők! Gondoljuk át alaposan, hogy csak egy pillanatnyi fellángolása-e a gyerkőcnek, vagy tényleg komolyan gondolja. Fontos megnézni minden eshetőséget, és hogy biztos be tudjuk-e vállalni. Az állatokért nekünk kell felelősséget vállalni, ők nem tudják eltartani magukat. Ha ezeket megfontolva úgy döntünk, hogy szeretnénk venni valamilyen állatot, akkor körültkintően válasszunk.
Ez a cikk segít a vásárlásban, a megfelelő egyed kiválasztásában.
Tovább a cikkhez>>

Sziasztok!
Ez a szörnyen csodálatos időjárás még mindig nem unta meg a hideg időt. Pedig én már bőven ráuntam. Állandóan kabátot venni, a cipőm mindig beázik, a kutyák vizesek lesznek... Borzasztó. 
Persze az én drága gyermekeim nagyon élvezik. Főleg azt, mikor beledobálják őket a hóba. Álltak sorba Ricsinél, hogy hajigálja őket. A kutyák korántsem unták meg, mikor végetért a játék, csak szegény Ricsi fázott már és el is fáradt. De legalább elfáradtak kicsit a gyerekek is a rohangálásban.
Képek: >>ITT<<
A hidegben való rohangálás után jó a meleg szobában való játék, amihez szinte állandó partnerünk Ákos, aki hősiesen tűri, hogy kínozzák a gyerekeim. Egyszer biztos halálra lesz nyalva. :) A  nagy szerelme Shadowwal még mindig tart, mikor meglátja a nagyfiú majd kiugrik a bőréből, csapot-papot otthagyva rohan oda hozzá. Néha ahogy figyelem őket egy meghitt pillanatukban kicsit irígy vagyok, de aztán meglátom benne a csodát. És inkább csk hálás vagyok, hogy tanuja lehettem egy csodának. Aki mindennek a zord oldalát nézi, az sose fogja meglátni a pillanatokban rejlő csodát. :)
Képek: >>ITT<<
Ma rászántam magam, hogy kivigyem futni a gyerekeket a földesútra. Ákos segítségét igénybevéve mentünk aki természetesen Shadot vezette. :) Ahogy olyan helyre értünk elengedtük őket, aztán elkezdtem kattogtatni. Dobáltunk nekik hógolyót, ők rohantak, ugráltak értük. A hó teljesen meghülyíti őket, de mindegyiket másféleképpen. Shad rohangál össze-vissza igazából szerintem teljesen céltalanul. Krona állandóan játszani akar velem benne a hawba. Nem baj ha esetleg tanulunk vagy valami, ő akkor is játszani akar. Panda pedig annyira ráizgult a hóra, hogy képes arra, hogy bevédje. Szerintem rászakadt este a Rambo poszter vagy nem tudom, de ma nekiment Shadnak is meg Kronának is. Nem tudom, szerintem nincs tisztában az erőviszonyokkal. Szerencséje, hogy Shad nem fordult vissza rá, mert akkor már úton lennénk a dokihoz, hogy foltozza meg. Krona visszafordult, és annyira begerjedtek, hogy nem ment első szóra a szétszerelésük. De ami vicces, hogy egyiknek sincs semmi baja, még egy pici seb, egy kis szőrtépés se volt, csak amolyan mellénymutogatós helyzet állt elő.
Képek: >>ITT<<

Sziasztok!
Megjöttem a mai fotóbloggal, ami a csodálatos időjárásnak köszönhtően a hóról fog szólni. A kutyáim nagyon örültek neki, hogy a télapó megrázta a szakállát és hóval borította be az egész tájat, de én olyan nagyon nem. Állandó jelleggel dúrhatom a havat, törölhetem a kutyák lábát, és száríthatom a ruháim meg a cipőim. Nem lehet semmit se csinálni kinn anélkül hogy át ne fagyj...  hát most tényleg kellett ez a sok hó?!
Na de nem panaszkodok, mert a gyerekeim élvezik. :) Mikor dúrom a havat akkor nekik is ott kell lenni feltétlenül, és hátráltatni engem.  Amerre dobtam Panda arra ugrált és kapkodta el a havat. Persze ennek az lett az eredménye, hogy köhögött kicsit mikor bejötünk. Na meg hát búvárként be kellet nyomnia a fejét a hóba, tanítva ezzel a kicsit a hülyeségre. De hát jólvan. Senki sem tökéletes. Shad visszafogottan örült a hónak, néha szaladt csak bele, de amúgy nemes tekintetével figyelte a játszó ebeket. Őrszemként leste az udvart, és minden neszre kihúzta magát és megindult a hang irányába többnyire ijesztő mély ugtása kíséretével sikerült ezt a mutatványt végrehajtania. Persze a nagy havas móka csak 10-15 percig tart, mert aztán fázni kezdenek, és behisztizik magukat. Mikor megmelegednek benn akkor megint ki, és így tovább.
Ha lesz annyi lelkierőm kimenni ebbe a hidegbe, akkor felöltöztetem őket és sétálunk egy nagyot a földesúton. Már ha sikerül bejutnunk valameddig, mert ott nem dúrja senki se a havat. :)
Képek >>ITT<<